Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I I . R É S Z . - VIII. IGEHIRDETŐ.

realitása életének legmegrendítőbb tapasztalása s tusakodásai ellene csak Luther Márton küzdelmeivel hasonlíthatók össze, —még akkor is, ha egyik-másik illusztrációjáról esetleg kitűnnék, hogy ebből az irodalomból vétettek. Az említett középkori eredetű Vitae Patrumnak jóval jelentősebb szerepe lehetett e példák kölcsönzésében. Históriák. A többféle illusztrációs gyűjteményen keresztül rengeteg idegen história jut a magyar hallgatóság, vagy helyesebben, olvasóközönség elé. Megtudják, miképpen győzte le Ottó császár szalmasisakos katonáival az ellenséges király páncélosait (P. IV. 534. és Fol. P.), hogyan hágott a pápa Friderik császárnak torkába Velencében, Szent Márk temploma küszöbén 1160. esztendőben (Fol.P.DCV.). Alphonsus neapoliai király milyen tisztességgel fogadja Friedrich császárt, noha hatalmasabb volt. (Fol.P.CCCCCXCI.) — Miképpen ostromolja Conradus császár várában a Guelfus bajor herceget s hogyan szabadul az meg vitézeivel az asszonyok furfangjából.

1 Minő gyalázatos halállal veszté Isten Heródest, Pompiliust, a lengyel királyt és családját, a morguniciai püspököt, meg Arnolphus császárt. (P.V.475.1.) — Miként változnak kű bálvánnyá német rabló lovagok, akik lovaikkal etetik az gyóntatásra indult prédikátor ostyáját. (P. IV. 136b.) — Hogy Helvétiában az úr kínszeríti az atyát, hogy lőné az fiát, amaz fogja az nyilat és által lövi az urat. (Ami példa a jogos ellenállásra.) (P.V.419.) Hallanak Alexander pápa és Bálint fia veszedelméről (P.IV. 873. 1.), Dürer képíróról,

2 Károly császár szemérmetességéről (P. IV. 544b.), Ferdinánd királyhoz való nyájasságáról (Fol.P. CCCCCXCI.), annak leánya esküvőjén való részvételéről,

3 lanc1 Conradus császár midőn azt fogadta volna, hogy valamit felesége el vihetne, meg engedné. Az hercegné és az többi asszonyok kiki hátára veszi férjét és gyermekeit ölébe és úgy viszi az szállott várból. Az császár, noha nagy haragval volt az hercegre, de meg engedte. (P. V. kiij. v. ö. IV. 540b.) 2 Egy képíró Dürerus mondotta ezt barátjának: Midőn valamely képet írok, egyelőbe igen gyönyörködem benne, azután, hogy jobban meg nézelem, ugyan szégyenlemis. (Így ha jól meg tekintenűk miis, végre szégyenlenűk azt, a mibe először kevélykedtünk.) (P. IV. 536b.) 3 P. IV. 529b. — E két utóbbi példa lehetett talán Bornemiszának személyes emléke is. Meglepő, hogy V. Károlyról mennyi tisztelettel emlékezik mindig. (P. IV. 528b, V. 411, Fol. P. CCCXLV., CCCCCXCI. stb.)