Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I I . R É S Z . - VIII. IGEHIRDETŐ.

kenézének 99 sing tafotájú lobos nadrágjáról (P. IV.547b.), — Husz János és Prágai Jeromius mártíromságáról,! Melanchthon házsártos feleségéről,

2 az 1560. esztendőben a felső országokban el sillyedt várakról és várasokról (P. I.XLVII.), a reformáció híveinek spanyolországi, párisi és rómaságbéli meg ölettetéséről, kardinálisnak apácával való házasságáról 1583-ban, XIII. Gergelynek háborúságáról Rómában, vagy hogy nagy röttenetes öldöklések lettek Parisba és Franciába és Filep Károly miatt Spanyolországba és több helyeken. (Fol.P.DCCVI.ésb.)

3 Még egészen a középkori természettudományi tradíciók alapján látjuk, amikor Pliniusra hivatkozva azt állítja, hogy az ember nyálának oly nagy ereje van, hogy ha az kígyóra pöknél és az szájába esnék az nyálad, meg halna a kígyó tűle. (P.IV. 130.) — Ilyenféle naivitás az is, hogy kritika nélkül elfogad híradást két hétig táplálék nélkül maradt csecsemőről,

4 vagy a Huszár Gál állatnyelven értő emberének már ismertetett meséje. (P.IV. 801.) Széphistóriák, lantosok, hegedősök. Érdekes és tanulságos Bornemisza állásfoglalása a népi köU tészet hordozóival: hegedősökkel, lantosokkal szemben. Amíg a nyomtatott szóval szemben eléggé kritikátlanul tágkeblű, addig ezekkel nem igen tud rokonszenvezni: nemcsak énekeiknek gyakran alantjáró tárgykörénél fogva, hanem bizonyára abból az ösztönös féltékenységből is, amely a népszerű mese és trufa-hirdetőkben az Isten Szent Igéje hirdetésének hitelrontását látta. De éppen kritikájával több olyan história emlékét tartotta fenn, amelyekről egyéb tudomásunk nincsen. De jaj, miúta hazugságot súga amaz ravasz kígyó és sár1 Mint bátorították az kínok közt ő magokat, meg olvashatjátok a könyvbe, kit rólok írtak. (Fol. P. CCCXCXIIII.) 2 Hallottam, ki Filep Melantonról azt mondta, hogy az mely házba tanult, sokszor be rekeszkedett felesége előtt; és az ajtajára ment először egy níhányszor zörgetvén csak így szólt: Philep, Philep, nyisd meg! Amaz iudván, hogy níha morgani jő és tanúságába meg háborítaná, veszteg hallgatott. De végre addig zörgetett, hogy aztis mondta: Thu auff du Selm, azaz, nyisd meg lator. Níha kedig az olykor lött, >hogy barátaiis voltak nála. — És csak azt mondta: Ezis az házasság keresztel (P. IV. 535.) — Philep Melantont az felesége derdurral tartotta. (Fol. P. CCCCCXL.) 3 trvais meg találjátok egynehány könyvekbe. Fol. P. CCXLIII és P. II. 377: Amint ez esztend(ö)benis 1573 Parisba, Franciába és Spanyol országba sok ezer híveket le vágattak. Ez utóbbi a párisi vérnász tudósítása, amelyről még a történés esztendejében emlékezik meg! * P. V. Külön lenyomat. Iiij2.