Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I I . R É S Z . - VIII. IGEHIRDETŐ.

II. Textus: János 4, (46—54.). III. Rövid értelme: A főember gyenge hittel könyörög. Ennek két jele. Meghallgattatik. Hirdeti háza népének, másoknak, hogy Jézus a Messiás. Ilyen haszon a gyermek rövid betegségéből. Ennek sok szép tanúsága. Közülük a legfőbb ez: Krisztusnak ismerete és benne való bizodalmunk, ha csak kicsiis de azzalis minden testi és lelki dolgainkat jó végre vihetjük. E mellett még közel tíz tanúságunk. IV. A tanúságokról. 9 tanúság előszámlálása. (Lásd alább.) (42 sor) 1. tanúság. Hogy az embert fia betegsége késztette az Krisztust meg keresni. Az udvari ember Heródes szolgája volt, de míg ő maga és fia egészséges volt, nem sietett hozzá, noha Kána közel volt Kapernaumhoz, ahol lakott. Ott a vizet változtatta, itt guta ütöttet gyógyított; hallott felőle, mégsem megy igéje tanulására, mert családja, majorja gondja, ördög álnok kerengése el idegeníti. De mikor fia beteg lesz, bűnei eszébe jutnak, meg retten, keresi Krisztust, hívja. Egészséges fiát e világnak, nem Krisztusnak adta, — beteg fiát hozzá viszi. — A világ általában így tesz. Pl. a nemes nép és polgárok közül száz közül alig van, ki fiát prédikátorságra tanítaná, (pispekségre sokan válnak,) hanem holmi el vetett nyomorultak közül szedeget a Krisztus magának való szolgákat mint az apostolok voltak. Isten e fiat halálra betegíti és így készeríti apját Krisztushoz. Velünk is így cselekszik. Világi szorgalmatosság, testi negélyesség el von tőle. De gonddal, fájdalommal fel tud indítani üdvösségünkre. Szent igéjére, az ítéletre gondunk legyen. — Azért nyavalyánkban gondoljunk rá, hogy ő küldi, hogy meg keressük. Miis mindig halálunkon vagyunk, még ha Ádám (930), Seth (912), Matuzsálem (969 éves) korátis el érnénk, el jönne. Ritka eset, hogy udvari ember Istent félő. Ilyennek voltak a kapernaumi százados, Kornelius, a komornyik (Acta 8), Abdimelek eunuchusa (Jer. 23), József stb. Ezekbe imíly jószágok voltak: 1. Istent igazán ismerték, segítségül hívták, Igéjét szerették. 2. Urukhoz hívek voltak, közönséges hasznot magukénál inkább követtek. 3. Világi szerencséjeket bizonytalannak tartották, meg alázkodtak. 4. Mindennel szám adásra készültek Istennek. 5. A szegényeket segítették. 6. Megtért emberek módjára viselkedtek. 7. Jó lelki ismeretüket Isten és emberek előtt őrzették — Az ilyen udvarbeliek drágák Isten előtt. (85 sor) 2. tanúság. A gyenge hitről. Gyenge hite volt a nyavalyásnak: ugyan módot szab Krisztusnak, hogy vele menjen házához, tehát nem ismerte Isten Fiának, mert nem értekezett az Igéből ő felőle. Mostis sokan vétkeznek így, akik nem hihetik jelen voltát Igéje és a szentségek mellett, nem bíznak mindenhatóságában. Miis. (35 sor) 3. tanúság. Hogy jegy és csuda nélkül nem hihet az ember, sőt még úgyis aligság. Jegy és csuda nékül nagy sok jeles emberek nem bízhattak Istenben: Gedeon, Ezekiás, Zakariás s mások. Krisztus sok bizonyságot tett, még sem hisznek benne. Panaszkodik, hogy ha jegyeket és csudákat nem lát-