Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I I . R É S Z . - VIII. IGEHIRDETŐ.

tagok bennünk. — És hogy ugyan atyafiak vagyunk Krisztusban, egy sakramentumunk, egy hitünk, egy reménységünk és egy örök életünk vagyon. (P. V. 236 1. és Fol. P. DCLXVI.) Helyzetek ábrázolásában mai ízlés számára olykor szinte elviselhetetlenül realisztikus. Láttam nemes embert, kit lopásba meg kaptak és midőn kötözve vinnék, kérte, hogy kert megül vigyék, ne a piacon. — így miis az bűnt liltanúk, hogy ki ne fakasztanák, és mihent ujjal meg mutatják bennünk, ottan úgy jajdulunk bele, mint mikor az kelést, az eves dagadott testet illeti valaki. De vagy vaj, vagy nem, de ki kell nyomni az gennyedtséget, mert addig az orvosság nem gyógyíthatja. így szükség nekünkls ugyan ujjalis meg mutatnunk az bűnt. (P. V. cijb.) Buját francuval, torkost hasrágással, dúlót dúlóval, kínzót kínzóval, büntet Isten. (P. V. ciiiij.) Arany lánc még a kurva nyakábanis arany lánc. (Fol. P. DCLXXIIII.) Ennél sokkal drasztikusabb leírások találhatók az Ördögi Kísértetek példái között. * * * Gyakran alkalmazza a dialektikus formát. Éspedig néha mereven kátészerűen. (P. V. 236.) — Micsoda az kazdagság? Mint szaporíthajuk marhánkat Isten szerint? Micsoda az usora? Mivégre adja az Úr Isten az kazdagságot? stb. (Fol.P.CCCLXCVI. s köv.) — Néha meg retorikai fordulatossággal: Ha az én jócselekedetem engem nem idvözíthet, hanem csak az Jézus Krisztus érdeme, — tehát mettzek vele? — Ez szinte oly bolond kérdés, mint aki azt kérdené, miért kapáitatod a szőlőt, ha király nem iszik a te szőlőd borából? — Ha király nem iszik, meg issza az te házad népe, avagy más egyéb szükségedet meg szörözhedd vele. — Ismég miért öltőzéi most szép hát subába, ha nincs ünnep? Ha ünnep nincsis, jó azért az suba hidegtűi, és egyéb okais lehet, miért öltözhetél szép ruhába köznapis, midőn vendégid jőnek, avagy kedved vagyon annélkülis hozzá. — Ezenképpen noha az mi jó cselekedetünk senkit nem idvezíthet, de más egyéb okaiis vadnak, a miért szükség, hogy a keresztyének szüntelen jó dolgokban legyenek foglalatosok. Az ilyen eleven előadásmód nem téveszthette el hatását hallgatóira. Szavának dinamikája néha még a nyomtatott sorokból is kiérzik. — Akik az meg értett igazsággal ellenkeznek, azoknak nem használ az Krisztus áldozatja. Jaj tehát azoknak, bezzeg jaj, atyámfia, ugyan igenis jaj, ugyan jaj, jaj, jaj! (P. 11.4911.) Az ilyen felkiáltás ritka ugyan nála nagyon, de itt-ott csak