Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
I I . R É S Z . - VII. TANÚ.
országban kedig veres süveget kell viselniek, hogy az Krisztusnak vére az ő fejeken ki tetszenék. Német országba kedig keresztet kell ruhájokra varraniok a Krisztus keresztinek emlékezetire. Ily nagy bölcseséggel tudta az felséges Ür Isten az ő fejekre tölteni amaz ő kéréseket, kit Pilátus előtt kiáltanak, mondván Máté 27: Az ő vére mi rajtunk legyen és a mi fiainkon. (Fol. P. CCCCCb.) Még az ősi vérvád is előfordul nála éspedig konkrét vittembergi és galgóci vonatkozásokban: 1554 Wittenbergába egy sidót ölnek meg, ki tizenegy gyermecskékel lopott és a sidóknak adta. Galgóczon kedig az önnön atyja és anyja árulta az szoptatós gyermecskét a sidónak. (p. IV. 878.) A nemzet. Bornemisza izzó magyarsága típusjelenség: tükrözője a korabeli műveltek nemzettudatának. Szemlélete consensus. Eleve is az, s ha még nem volna az, írásának tekintélye tenné azzá. 1 Szkíta tudat. Ha régmúltból kora felé haladunk, a magyarság szkíta származásáról való meggyőződése ötlik először szemünkbe. Miis pogányok voltunk, még penig amaz vad skítiai barbarus pogány nemzedék, és íme Isten immár az ő ismeretére hozott és az által az örök életre hívott. 2 Harmadik hadnagya Krisztusnak András vala, Péternek atyjafia. Ez napkeletre skíthiaiakat, honnét az magyar nemzetis támada, és sogdiánusokat és sok több tartományokat hódoltata meg. (Fol.P.CCCLVII.) írják, hogy a skitabeliek közül némelyek az önnen atyjókat, anyjókat. . . ö magok meg ölték vén korokban, agyon vervén és azt gondolván, hogy tisztességesb volna ő magoknak meg enni, hogy nem mint az férgeknek. (Fol.P.CCCCCLXIIII.) Azonkívül tud Móric császárnak és Kaganus magyar királynak 604-ben, valamint Tamberlanes szkíta fejedelem és Bajazetesz török császárnak 1398-ban történt dolgáról (P. IV. 904. Fol. P. DCV.) stb. Élő mult. Történeti emlékezése, egyetlen királysorsoláson kívül, 3 nem megy túl Hunyadi Jánoson és Mátyás királyon. Utóbbi szemében 1 Benda Kálmán: A magyar nemzeti hivatástudat története a XV.— XVII. században (Bp. 1937.) c. kiváló értekezése a következő szakasszal kb. egyidőben Íródott. Bár Bornemiszáról alig emlékezik, ábrázolása igen hasonló. (Kivéve a 65. jegyzetében foglaltat.) 2 Fol. P. „LXXX" (sajtóhiba XXV helyett) 1. LXXXI is. 3 Egész világon való császárok és magvar királvok nevezeti. (P. IV. 914 sköv.)
