Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I I . R É S Z . - VII. TANÚ.

Hitetlenség az ördöngösség és az ő általa való bölcselkedés, mint az kik meg szerződnek az ördögvei és általa jövendőt mondnak, kéneset ásnak, nagy hamar útat el járnak, házakat hirtelen épitnek, nagy friss lakodalmakat szereznek, urak étkeit el hordatják és sok dolgokat cselekesznek. Mint az éjjel járók, mint az szem fény vésztők, mint az kik tűz által, víz által, kristály által, kelh által, tenyér által, madár által jövendőt néznek. Mint kik az vízbe holt szenet vetnek és az susog; az tűzbe borsot hagyigálnak, valamire natragulyát ásnak, rostát forgatnak, kristály ivegbe néznek, benne szóló képeket látnak. Ez félékis sok ezerek, kik mind hitetlenségből származnak, hogy az Úr Istentűi, az ő Szent Igéjének tanításaiul nem függnek, hanem Isten rendelése kívül ördögtűi értekeznek és tűle segítséget várnak. (P.V.198.1.) Zsidók. Istennek hajdani választott, de Fiának el nem fogadása miatt elvetett népéről is elég gyakran emlékezik. Azért feddették Idvözíténketis, hogy az ő tanyítváni az búza kaíászt kezek között meg törvén meg ötték az búzáját, mikor egy szombaton által mennének az vetések között. Mostis az sidók, ha ünnepen usorári pénzt kérsz tűle, az ő kezével meg nem olvassa, hanem meg mondja, mellik ládából vödd ki és ő maga reá néz, ha megcsalod-é. Imé ez bolond, szemvel ugyan meg olvassa azért és munkáloszik. —- Egy városba egyik, midőn az árnyék székbe esett volna szombaton, nem merték ki venni, hanem más napra halasztották, de az ott való pispek, csúfságba, őis nem hadta vasárnap ki venni. Hogy ha szombatot becsülte, az vasárnapotis becsülje. És így két nap kellett a bűzt nyelni. — Ha posztót vagy vásznat veszesz tűle, te magaddal fel méreti és az pénzét te veled téteti ládájába. Ha úton el éri az ünnep, erősen szágúd, hogy estve előtt falut érjen és onnat el nem mer indulni. Sokan keresztyént fogadnak, ki azkor főzzön, fujtson, házat tisztítson és az gyertya hamvát el szedje. Mind ezeket azért míelik, mért Isten parancsolta, hogy az szombatnap semmit ne míeljünk se mi magunk, se cselédünk, se barmunk. (P. IV. 478b.) Mostis minden nemzet utálja a sidó nemzetet. Nagy ostor ez. De nagyobb az lelki vakságok... És ritka dolog, midőn az sidók közül valóba meg tér. (P. V. 71b I.) Benchochab lázadása leveretése után a zsidók az ő országokból el szélednek minden országokra, Olasz országra, Német országra, Lengyel és Török országra, holott mind ez mai napig nagy szégyenvei, hurrogatással és nyavalyával eszik kenyereket. Kiket ugyan meg jedzettek ruháiokba sárgával, veressel és kereszttel. Mert Török országba sárga patyolatot kell viselniek, állítom az Istennek ítéletiből, Júdásnak és az ő atyafioknak emlékezeti re, kinek árultatásából fogták meg a Krisztust. Q/asx