Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I I . R É S Z . - VII. TANÚ.

Az kereskedés és äz társaság és az ajándékozás más dolog! ezek nem mondatnak uzsorának ... Ha pénzed köz nyereségre adtad, hogy ha el vész, együtt tűred kárát, ha nyerne, együtt veszed az hasznot, ezis méltó és igaz. ... Ha kinek kölcsön adtális és az sok hasznát vevé az te pénzednek, marhádnak, jó kedvből ajándékon valamit adna, avagy érötte őis szolgálna, — csak készerítésbő! ne legyen, — méltó efféle meg hálálásis. (Fol.P.CCCXCVIII.) Ezekből meg tetszik, hogy keresztyén ember jó lelki esmerettel uzsorával, az az kölcsön vött pénznek felivel semmi okkal nem élhet. Az az sem szegénytül, sem kazdagtúl, sem kárvallottul, sem nyereségtűi fel pénzt nem vehetsz igazán arra, az mit csak kölcsön adtál. Hol penig az ország azban határt röndelt, hogy tíz forinttúl egyet, ezer forinttal százat vegyenek, az nem az Isten regulája szerint lett. Hanem mint Krisztus Urunk mondja Mojzesről, hogy az sidó népnek keménységekért ezt röndelte, hogy ha ki feleségétűi el akar válni, előszer arra való levelet vegyen, hogy akár mi okkal ne legyen szabad el hadni feleségét. Kit Mojzes azért mívelt, mert nem bírhatta reá a sidó nemzetet, hogy az régi pogán szokást teljességgel el hadnak, azért mégis lenne valami tartóztatásokis az ő keménységekben. De az Isten törvénye szerint ugyan nem vala szabad holtig el válni feleségétűi, paráznaságtól meg válva, egyéb okáért. így cselekedett az országis az uzsora dolgában, miért hogy immár mind ez világot annyira el hatotta, hogy semmi képpen meg nem tilthatják, és annyira meg hidegedéit az szeretet, hogy egy másnak kevés adna kölcsön isteni bizodalomból és atyafiúi szeretetből. Azért ezt röndelték, hogy legyen bizonyos határa, hogy felöttébb ne legyen szabad senkin venni. Azért immár azok, kik csak az színét viselik az keresztyéni életnek és annak erejét meg tagadták, amint egyéb dolgokbanis minden hamisságokat fedezik, ezben hízelkedő neveket találtak, hogy az uzsorát interessenek, fel pénznek, haszonnak, nyereségnek hívják, maga az írás marásnak és meg emésztésnek nevezi. (Deuteron. 13.) De mi itt nem az ország törvényét tanítjuk, hanem a jó lelki ösmeretet Istenhöz igazítjuk az ő Igéjéből, és az meg újult igaz keresztyéneket intünk, hogy mint minden egyéb hamisságoktúí, azonképpen az usorátúl meg óják magokat, hogy se ne vegyen usorát, se ne kérjen arra. Mert együld az kérés mellett őis reá