Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
I I . R É S Z . - VII. TANÚ.
szokik, hogy örülni kezd az féle hyereségnek. Jóllehet, ha nagy szüksége készeríti, az kérésben és meg fizetésben, annak oly mentsége lehet, mint aki rabságban fogadja, hogy meg viszi váltságát, és meg teljesíti. így nagy szükségedben teis kérhetsz fel pénzreis és az mit fogadtál, fizesd meg. De aki el veszi, hamisságáról meg fizet. •— Sokat láttam, hogy valamit tíz esztendeig nyert usorával, a derék pénztis el vesztették utána. És mint egyéb hamis keresetben r ezbenis meg teljesedik e mondás, hogy három ízen való maradék ja nem örül neki, és egy hamis pénz a többitis el veszti. Az mellett lelki esméreteis meg sebesedik, elméje meg háborodik, szíve meg rötteg, hitetlenül imádkozik, végre mindenekben elömente meg változik és ha meg nem tér, marhája mellett jó hírétis, testétis, lelkétis mind el veszti. (Fol.P.CCCXCVIII.) Hasonlóképpen bűn az árunak spekulációs szándékkal való visszatartása,, különösen ínséges időben. . . Ez esetben jó példával hozakodik elő: Mi időnkbenis nagy drágaságba fa bimbókat és vennike vesszőt és hol mi gyökeret rágván sokan meg holtak miatta. Egy posoni metz búza három forinton járt ide, de Tót ország fele sok nemis talált. Holott Nádasdi Ferenc jószágába Nyári Bernald tisztartó lévén, beszélte, az szegénység mihent látott valamely úton járó fő embert, előttek kezeket fel emelvén és térdre esvén, esedeztek, hogy ne hadná. És mondta, hogy midőn végre csak egy verembeli gabonára jutott volna és meg hagyta volna, hogy aztis közibe osztanák, az mennyinek vélték, hogy az verembe volna, feljebb találták, annyira, hogy az aratás előtt egy níhány még találtatott benne. Azonban az kit telhetetlenül el adásra tartottak, Isten elég búzát adván másod eszendőre, meg muskásulván az ablakon ki repültenek soknak láttára. (Fol.P.DCCVI.) Registromok. A mezőgazdasági élet, de talán még inkább a nekilendülő hitelélet a könyvvitelnek kezdetleges ősét, a registromot tette elterjedte. Bornemisza szemében ez megannyi kísértés forrása: Az mint régen Krisztus Urunkat az gazdagok, fösvények meg csúfolják vala ez féle jó tanyítására, így mais nem minden gazdag telhetetlen fogadja ezeket. Sőt nézd el az egész világon akár mely rendetis: bátor kezdd el az prédikátorokon, nézd el, őkis mint szorgalmatoskodnak cselédekre, feljebb hogy nem mint kellene. U rákot, nemeseket, tiszttartókoi: az registromra mely nagy gondjok vagyon, még ünnepnapis. De ritkán oly, az ki az Bibliát, katechizmust, imádkozó és énekes könyvet vele hordozná és oly gyakran forgatná, mint az registromot, szinte az Ür napjánh.
