Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I . R É S Z . - IV. SZORONGATOTT.

SZORONGATOTT. kármilyen elkeseredett volt is a küzdelem Nagyszombat birtokáért, idegeket őrlő és életet kockáztató, — Bornemiszának legnehezebb harcai ezidőben mégse ezen a külső küzdőtéren, hanem belső legszűkebb életterületén zajlanak. Családi gyász, vére lángolása, ördög kerítése, országos pestisjárvány, halálos betegség irtózatos feszültségnek, küszködésnek és sajátságos kirobbanásnak lettek okozói. A próbáját ő maga így sommázza: Isten keresztjét, sanyargatását egy níhány száz nyavalyámbólis tanultam kemény és halálos betegségimből, fogságimból, szegénységimből... három feleségem és öt gyermekem halálából és kemény dögvei való ostorozásokból, kik közül heten halának 1577-be Semptén ez íráskor, némelyek mégis gyógyultak. P. IV. 683b.) Lelkülete. Az alábbi események rendkívül bonyolult mozgató erőinek megértéséhez mindjárt elöljáróba helyes képet kell alkotnunk magunknak Bornemisza lelkületéről. Tanítása és élete elválaszthatatlan egységet alkotnak. Az az ügy, amelyre életét tette, betölti egész lényét és ebből nem hajlandó még pihenésének ritka perceiben sem engedni. Semmi sem áll tőle távolabb a képmutatásnál. Amikor igehirdetésében erről emlékezik, nagyon jellemző személyes tapasztalatokat idéz. Az hipokrítákis azért kárhozatra való bűnösök. Nagy csuda dolgokat mondhatnék jeles bölcs emberekről. Mint némelyek jöttek vala énhozzám fő kolcsos városokból, bölcs német és cseh prédikátorok, kiket nagy becsülettel fogadtam és tűlek nagy szeretettel akartam tanulni; kik igen értelmesen szép dolgokrólis