Wiczián Dezső: Luther egyházfogalmának gyakorlati jelentősége (Szentgotthárd, 1934)

ségekben nyilvánul meg, amiket bizonyos korszerű feladatokra való hivatkozással követelnek sokan (szociális munka stb.). Ennek az egyház lényege szempontjából csak másodrendű jelentősége van, amennyiben t. i. az egyház küzd a bűn és következményei ellen, de nem mint valami emberbaráti, szociális intézmény. Az ilyesmi inkább elfödi az egyház igazi lényegét, ahelyett, hogy kikélné. Csak természetes, hogy az Igét „tisztán és igazán" kell hirdetni, különben nem Isten Igéje, hanem gyarló emberi beszéd csupán, mely nem egyházat épít, hanem rombol. Az egyház személyes oldala, a „szentek közössége" az Ige és szentségek hatásának eredménye. Ezért gyökeres félreértése a lutheri egyházgondolatnak, ha valaki azt hiszi, hogy ő az Igének (hirdetett Ige !) és szentségeknek közössége nélkül, mondjuk, amolyan „magánjellegű" vallásossággal is tagja lehet az egyháznak, a szentek közösségének. De veszedelmes elhajlás a lulheri egyházgondolattól az is, ha a szentségeket a gyülekezeti istentisztelettől elszakítva, ugyancsak amolyan „magánjellegű" cselekményekké tesszük. Mennyire meggyengült az egyházi communio érzése a mi különálló „úrvacsorázásaink"nál. Lehetetlen el nem ismerni a communió^rontó hatását az újabban sokat emlegetett különkelyhes úrvacsoraosztásnak. — A keresztség szentségénél pedig, amp legtöbbször még a szülők jelenléte nélkül is hajtanak végre, — ez már úgyszólván teljesen elveszett. Ha Luther egyházgondolatához hívek akarunk maradni, sürgősen vissza kell vinnünk szentségeinket a gyülekezet istentiszteleti életébe ! Az egyháznak Luther által említett többi ismertető jelei ezekből az alapvető életfeltételeiből folyó főbb életmegnyilvánulások. Ezek között a hívők imádsága és hitvallása az egyház személyes, közösségi oldalát hangsúlyozza. Imádság, hálaadás, hitvallás {L ter mészé tes válasz azok részéről, akik Isten Igéjének és a szentségeknek áldásos hatását megtapasztalták. Erről részletesebben beszélni ez alkalommal fölösleges. Különösebb figyelmet érdemel, hogy Luther szerint az egyház ismertető jeleihez, vagyis lényegéből közvetlenül folyó életjelenségeihez tartozik az egyházi hivatal és a kulcsok hatalmának gyakorlása. Mindakettő olyan, aminek az igazi jelentősége nálunk feledésbe merült. Az egyházi, vagyis igehirdetői hivatalra szüksége van az egyháznak, hogy a létfeltételét alkotó igehirdetést és a szentségek kiszolgáltatását s — hozzátehetjük mindjárt a kulcsok hatalmát is — rendszeresen gyakorolhassa. Igaz, hogy erre az egyetemes papság alapján elvileg minden keresztyén jogosult,