Wiczián Dezső: Luther egyházfogalmának gyakorlati jelentősége (Szentgotthárd, 1934)

leszámoljunk az egyházról vallott minden olyan felfogással, amelynek gyökere magán az egyházon kívül álló, attól idegen jelenségekben rejlik s ezzel szemben az egyháznak eredeti lutheri, vagyis evangéliumi felfogására helyezkedjünk s ennek gyakorlati következményeit is levonjuk. Luther egyházgondolatának legsúlyosabb félreértése, amely pedig még ma is úgy él a köztudatban, mint az igazi evangélikus, lutheri egyházfogalom, a látható és láthatatlan egyház közti éles különbségtétel. Ennek a félreértésnek a genezisét most figyelmen kívül hagyva, hadd utaljak csupán annak súlyos gyakorlati következményeire. Eszerint a gyakorlati egyházi életben csupán az ú. n. „látható", vagyis jogilag szervezett egyházzal, illetve az ilyen „egyházak" sokaságával van dolgunk. Ezek a „látható" részegyházak természetesen sem egyenként, sem a maguk összeségében nem azonosak a „láthatatlan" egyházzal. Ez utóbbiról csak hadd beszéljenek a teológusok, mint valami ideális, szellemi nagyságról, de az előbbi teljesen az emberi szociális és jogi közületek sorába tartozik s ezek törvényeinek van alávetve. A „látható" egyház eszerint egy sorba került a különféle emberi társulatokkal, egyesületekkel, sőt a valóságban még azok mögé, mert míg minden egyesület megkívánja tagjaitól, hogy alapelveihez ragaszkodjanak, különben kirekeszti magából azt, aki ennek a követelménynek nem felel meg, addig az „egyház"-ban mindenki szabadon vallhatja, érvényesítheti a maga egyéni nézetét, meggyőződését. Milyen alapon? A „lelkiismereti szabadság" és a mindent elviselni köteles „szeretet" alapján. Ez az egyházgondolatnak teljes felbomlását jelenti, aminek igazolásául Lutherra hivatkozni nem lehet. Luther nem ismer kétféle egyházat. Ha eleinte, különösen a római „egyház" elleni polémiájában hajlandó volt is különbséget tenni az igazi, szellemi egyház és a külső, csinált egyház között, úgy ezzel attól a tehertételtől akart megszabadulni, amit az „egyház" szóhoz tapadt középkori, római örökség jelentett. Ezért jobb szerette volna a németben különben is idegenszerű „Kirche" szó használatát elkerülni s ehelyett inkább a „szent keresztyénség" vagy „keresztyén szent nép" kifejezéseket alkalmazni. De az „egyház", ecclesia kifejezést mégsem kerülhette el annak újszövetségi eredete miatt. Ezen az alapon pedig Luther számára is mindvégig nyilvánvaló volt, hogy Jézus Krisztus csak egy egyházat alapított, tehát az „egyház" elnevezés semmiféle emberi alakulatra nem alkalmazható. Az egyház nem emberi alkotás, hanem isteni, — Jézus Krisztus állandó jelenlétének, híveivel való közösségének maga által akart és