Wiczián Dezső: Luther egyházfogalmának gyakorlati jelentősége (Szentgotthárd, 1934)

alapított formája : Krisztus teste. Ezért mondja Luther, hogy „aki Krisztust megakarja találni, annak előbb az egyházat kell megtalálnia". (Weimari kiadás X, 1. I. r. 140. 1.) Hol és hogyan találjuk meg ezt az egyházat? Ha az egyház nem emberi szervező munka eredménye, hanem kizárólag isteni alkotás, akkor nem tartozik a szemmel látható, kézzel fogható dolgok közé, hanem mint Isten kijelentő munkájának része, a hitnek a tárgya. „Az egyházat senki sem látja, hanem csak hiszi az Ige által." (Weim. kiad. VII. 722. 1.) Ezért van szó az Apostoli Hitvallás harmadik ágazatában az egyházról is. Itt van a kulcsa annak, hogy az egyház miért „láthatatlan". Azért, mert Zsid. 11, 1., e Luther által sokat idézett Íráshely szerint: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés". Az egyház láthatatlan, mert mindaz, ami a hitnek a tartalmát alkotja, láthatatlan. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez a „láthatatlan" egyház nem ezen a földön, hanem valami magasabb szellemi, eszmei szférában van csupán, mint amolyan „PlaHtonica civitas" (Apológia IV. 2«.). A „láthatatlan" kifejezést csak abban az esetben nem érthetjük félre, ha figyelembe vesszük, hogy Luthernál ennek nem lokális és fizikai, hanem egészen különleges vallásos-teológiai értelme van, amire az előző idézetek is utalnak. Ezért mindenekelőtt az egyházfogalom teológiai értelmével kell tisztában lennünk. Az egyház létalapja Istennek kinyilatkoztatása, vagyis Isten Igéje. Ez az egyháznak lutheri felfogás szerint legelső és legfontosabb konstitutiv tényezője: „Tota vita et substantia ecclesiae est in verbo Dei." (Weim. kiad. VII. 721. 1.) Ezen a ponton kapcsolódik bele Luther egyházfogalma az ő jellegzetes teológiai gondolkozásának összefüggésébe : a kereszt teológiájába.*) A kinyilatkoztatás lényege, hogy a végtelen Isten leszáll az emberi lét véges formái közé. Az örök Ige testté lett. Es mégis, az ember a maga természetes mivoltában nem ismeri meg a magát véges formában kinyilatkoztató Istent, éppen azért, mert nem foghatja fel, hogy a végtelen hogyan lehet jelen a végesben. Ezért Isten kinyilatkoztatása csak szkandalonná, botránykővé lesz számára. így a kinyilatkoztatott Isten, a Deus revelatus egyúttal elrejtőzött Isten : Deus absconditus — a világ, a természetes emberi megismerés számára. Istennek ereje erőtlenségben, bölcsesége balgaságban, kegyelme haragban, dicső*) V ö. u Loewenich, W. : Luthers Iheologia crucis 2. kiad. 1933 München, Chr Kaiser-Verlag