Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
II. A HATÁS KEZDETE.
nunk, mégis legalább megengedi fenti feltevésünket. Luther többi iratánál sem szerepelt nyelvi akadály, mert legtöbbje németül, latinul egyaránt megjelent. Az 1518-ik évet illető feltevésünk helyességét éppen nem rendítik meg kései történetírók olyan előadásai, amelyek szerint Luther iratai 1521-ben kerültek hazánkba, 4 ) mert bizonyos, hogy azok puszta következtetésen alapulnak. Magyarország akkor olyan élénk kapcsolatban állott Európa nyugati országaival, hogy elgondolhatatlan: éppen csak ide nem jutott el hamarabb a merész német szerzetes híre és tanítása. Másrészről hazánkban is időbe került, míg széltében ismert lett az új mozgalom. Ha tehát már 1521-ben elkezdődik nálunk a római katolikusság védekezése a lutheri áramlattal szemben, akkor bátran következtethetünk arra, hogy már 1520 előtt kezdődött Luther könyveinek hatása. 1521-ben Szakmári György ,,maga is elrendelte Magyarország prímási székéből a X. Leó által eretnekségéért elítélt Luther kárhoztatását". 6 ) Ugyanakkor a magyarországi ferencesek rendeletet kaptak fejüktől: küzdjenek mindennapi imádsággal a lutheri tanítás négy éve föllépett pestise ellen s álljanak annak ellen az Isten igéjének kardjával és a szent teológia fegyverével. 6 ) Még sokkal fontosabb az az előszó, amelyet Werbőczy István ugyancsak 1521-ben egy Luther-ellenes könyv 7 ) élére írt. Werbőczy ez év tavaszán követként a wormsi német birodalmi gyűlésre ment. Mikor indulóban volt, az a meglepő és hihetetlen hír jutott fülébe Luther felől, hogy többen Pál apostolnál nem kisebbnek tartják. Ahogyan ezt az előszóban elmondja, Lutherről való véleményét nyilvánítja, a hír felett való csodálkozását és nagy fájdalmát kifejezi, — az olvasóban csak az a benyomás támadhat, hogy eddig sem volt ismeretlen előtte Luther, már eddig is aggódva nézte, mi lesz a vége ennek az egyházi mozgalomnak. Sőt II. Lajos királyhoz intézett kérése (neki ajánlotta a könyvet): gondoskodjék, hogy a hosszú századokon át jó keresztyén országot ne rontsa *) Georgius Haner, História Ecclesiarum Transylvanicarum. 1694. RMK III. 3871. 147. lap. Lampe — Debreceni Ember Pál, História Ecclesiae Reformatae, in Hungária et Transylvania. 1728. 53k. 5 ) Nicolaus Schmitth, Airchi-episcopi Strigonienses. Pars prima. Editio altera. Tyrnaviae 1758. 31: Szakmári Györgyről, 1521: Lutherum a Leone X. haereseos damnatum, et ipse e primariis Hungáriáé cathedris damnari iussit. Molnár i. m. 14. Vö. Theol. Szaklap III. 1905. 264. 6 ) ETE 1, 49. 7 ) Ambrosius Catharinus olasz domonkosrendű szerzetestől Apológia pro veritate catholicae et apostolicae fidei ac d'octrinae, adversus impia ac valde pestifera Martini Lutheri dogmátu.
