Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
V. A TANÍTVÁNYOK.
Egyik műve sem maradt ránk egészen, mindkettőből csak néhány romlott ív került eddig elő. Énekeskönyvének ez a címe: Kegyes yenekekrwl ees kereztyen hewtrwl reowid keonywecyke galzecy estwan mestertwl zerezteteth. 21i ) Megjelenését 1536-ra tehetjük, mert bár címlapja nem jelzi, az előszó 1536-ban kelt és Szilvás-üjfalvi Imre 1602-ből való közlése szintén erre az évre teszi. 215 ) Az ajánlás Perényi Péter abaújvármegyei főispánnak szól; már jelzi a szerző evangélikus voltát: Aki a Szentírást tanulja, „nem kiált reánk, kik hirdetünk csak Jézus Krisztusba való hütnek általa embereket üdvözülni ..." Az olvasóknak írt előszóban maga Gálszécsi is bejelenti, hogy versei nem nagyon tökéletesek. De kéri, ne háborodjék meg senki ezen; ennek az az oka, hogy más ilyen könyvünk nincsen. Gálszécsi Énekeskönyve valóban az első nyomtatott magyar énekeskönyv. Annál jelentősebb és érdekesebb, hogy mindjárt ez is Luther közvetlen hatását mutatja. Mind formájában, mert a dallam hangjegyeit is adja, 216 ) mind tartalmában, mert legalább is a megmaradt első íven a három ének egyenesen Luther énekeinek fordítása. 217 ) Az első: „Tíz parancsolatnak magyarázása, melyek bűnöknek esméretire adattatták, nem üdvösségnek nyerísiírt." Ez nem más, mint Luther „Dis sind die heyigen zehn gebott" kezdetű énekének fordítása. 218 ) Jelentékenyebb változás csak annyi van rajta, hogy az eredeti 11. verset a tanítás kedvéért két versben adja, s a befejezés is bővebb az eredetinél. — A második: „Mű hiszünk az egy Istenben ..." Ez meg „Das deutsche patrem" fordítása, 219 ) az Apostoli Hitvallás versbeöntése. — A harmadik a „Krisztusnak vacsorájáról való ének". Ez Luther énekei közt ezzel a megjelöléssel áll: Szent Husz János éneke javítva, de a valóságban Luther éneke egészen más jellegű, mint Húszé. 220 ) Gálszécsi még tovább ment; megint csak a megigazulás tanítása céljából sokat bővít rajta. De eközben Luther úrvacsorai tanításának határozott hirdetője. „Azírt, mely ember Krisztusnak testit akarandja hozzája vennie, az higgye, hogy Krisztus az ő bűneiért megholt, mert valaki ezt nem hiendi, íletirt halált (?) viszen (vészen) magának. — Hisszük penig Krisztusnak igaz testit és igaz vírit nekünk adnia, 21 *) M. Kvsz. 1911. melléklete. RMK I. 8. 216 ) Idézi RMK I. 8. 218 ) Payr i. c. 26. 217 ) Sz. Á. i. c. Horváth C. i. c. Payr i. c. 219 ) W ^5, 135. 426. 21fl ) W 35, 172. 451. (Wvr gleuben all an eynen Gott.) 22 °) W 35, 142. 435. (Jhesus Christus unser Heiland, der von uns den Gottes zorn wand.)
