Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
V. A TANÍTVÁNYOK.
az ő mondásáírt, e kenyér, melyet nektek adok ételre, én testem, és e bor, melyet nektek adok italra, én vírem, mely új igíretnek jegye. — Űj igíret penig ez, hogy Krisztusirt bocsáttassanak meg a mü bűneink és az atya Istennek megengeszteltessünk ... — Mert Krisztus az ő vacsoráját adá nekünk oly jegyül, mely műnket bizonyossá tenne, mint a keresztvíz es (is) Istennek mihozzánk való jó akaratjárúl és kegyelmességirül. -— Azirt e jegynek witelisse (vétele?) után oly bizonyossá lígy a te üdvössígedrül, mintha mennyországból hallanál Istentul ilyen szózatot: Én tígedet üdvözítlek Krisztusba való hütírt." Ez az ének is már csak töredékben maradt. Hogy pedig még milyen énekeket tartalmazott a könyv, nem tudhatjuk. Felvetődött ugyan az a nézet, hogy bizonyosan megvolt benne Luther Miatyánkjának fordítása is, 221 ) de ez a feltevés elesik, ha elfogadjuk a legújabb megállapítást, hogy ez ének 1538/39-ben keletkezett. 222 ) Gálszécsi Énekeskönyve szép példája annak, hogy reformátoraink elsősorban pozitív irányban munkálkodtak, s működésük korántsem volt puszta bírálgatás, vitatkozás, vagy éppen rombolás. A Luthertől fordított énekek közül kettő középkori énekek átdolgozása. 228 ) Gálszécsi feltehetőleg ismerte ezeket még régebbi, Luther előtti formájukban. Tehát ő sem szakított radikálisan a hagyománnyal, hanem éppen a lutheri megújítás szellemében, a régi jó alapon szívesen épített tovább. Ügy azonban, hogy elsősorban a megigazulásról való reformált tanítást közölte. 1538-ban megjelent hittani műve szintén a lutheri tanítást terjesztette. Ezzel együtt jelent meg Farkas András, ugyancsak wittenbergi tanuló verse „A zsidó és magyar nemzetről" . 22i ) Gálszécsi e hittanát a XIX. század második felében teljesen elveszettnek tudták. Révész Kálmán azonban szerencsés kézzel egy könyvtáblában e műből való töredéket talált. A hírt közölte is 1894-ben. A töredék Szilády Áron hagyatékából Kecskemét város könyvtárába került. Leírását 1925-ben Hajnóczy Iván adta. Szövegét azonban eddig még nem közölték és teológiai szempontból sem került behatóbb vizsgálat alá. Az egész mű címét Bod Péter Magyar Athénásából ismerjük: A keresztyéni tudományról való rövid könyvecske. Bodtól tudjuk azt is, hogy 1. a parancsolatokat, 2. 321 ) Payr i. c. 26. 222 ) W 35, 273. 281. 22s ) Payr, Theol. Szemle 1926. 904. 22 *) AV 143a, 20. III. 814. RMKT II. 13. 374. Pintér, i. m. 305.
