Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
V. A TANÍTVÁNYOK.
dálva tisztelő tanítvány szeretetével jellemezhetjük. Nem tudunk arról, hogy Lutherrel is levelezésben állott volna, de Luther általában kevésbbé tartotta fenn tanítványaival a kapcsolatot, mint Melanchthon, akinek humanista voltát nagy levelező kedve is jellemzi. Stöckelnél egyébként nem is lehet elkülöníteni Melanchthonhoz való ragaszkadásától Luther tiszteletét. Azt írja egyszer Melanchthonnak, hogy az ő tekintélyét és Lutherét nem tudja elválasztani az istenitől. 186 ) Amidőn Révay Ferencnek nyomatékosan ajánlja, hogy fiait a wittenbergi egyetemre küldje, meghatóan ad kifejezést Wittenbergbe való vágyódásának: „ . .. énmagam lélekben és akaratban éjjel-nappal ott időzöm, vajha egykor testben is .. ," 187 ) Ugyanez írásában köszönetet mond Luther leveleiért, amelyeket Révay megküldött neki. Más leveléből is tudjuk, hogy Luther minden sora iránt érdeklődött. 188 ) — Viszonyuknak találó jellemzését látjuk tehát egy 1579-ből való levél fohászában: „Imádkoznunk kell az Istenhez, hogy . . . tartson meg minket a próféták, az apostolok és tanítóink: az örök emlékű Doktor Luther és Stockei fundamentumán." 189 ) íme így került egymás mellé a magyarországi evangélikusok lelkében a tanító és a tanítvány. 5. Ozorai Imre. Luther neves magyarajkú tanítványainak sorában a harmadik Ozorai Imre. Alakja már azért is érdekes, mert a krakkói magyar bursa, az ottani és a wittenbergi egyetem anyakönyvi bejegyzésén kívül semmi több egykorú adat nincsen róla, s mégis bizonyos, hogy a magyar reformáció egyik legkiválóbb munkása volt. Életének elejét és végét teljes homály fedi. Csak következtethetjük, hogy Dévaihoz és igen sok más reformá186 ) MPrEtAt XI, 62: ... tua et domini Lutheri authoritas, quam ego a divina non seiungo. 187) EXE 4, 339: ... ubi ego ipse animo et voluntate dies noctesque habito, utinam aliquandö et corpore. 188 ) ETE 4, 277. 189) Fröhlich Tamás besztercebányai pap levele, MPrEtAt XII, 29: ... deus orandus, ut .. . nos in fundamento Prophetarum et apostoIcrum praeceptorumque nostrorum D. Lutheri A. M. et Stökely conservare dignetur, a quorum doctrina ego in nullius gratiam nunquam discedere decrevi. V» 5. Rupp Kornél, Tanulmányok a XVI. század vallásirodalmából. Bp 1898. 37—66: O. szentírás fordításai. (Előbb: írod. tört. Közi. 1896.) — Hans Preuss, Die Vorstellungen vom Antichrist im späteren Mittelalter, bei Luther und in der konfessionellen Polemik. Leipzig 1906. kül. 83—182. — Révész Imre, Krisztus és Antikrisztus. O. I. és műve. Theol. Szemle 1928. 167. (Külön is.) — Pintér Jenő M. Ir. tört. II. 83kk. — H. Wendorf, Martin Luther. Leipzig 1930. kül. 113kk.
