Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
IV. A TÖRÖK-KÉRDÉS.
magát azokkal a tételekkel, amelyeket a bulla felsorol. 1517 óta ugyanis Luther hatalmas fejlődésen ment keresztül, és éppen 1520 volt a legválságosabb éve. Ez év elején még bízott abban, hogy a pápa a keresztyénség igaz ügyét képviseli; az év végén már a csalódás keserűségével fordul el tőle, és nem tiszteli többé. Az átokkal fenyegető bulláról eleinte még azt írta, hogy nem tartja eredetinek. 22 ) El lehet gondolni, milyen lelkiállapotban volt, amikor kétségtelenné vált előtte, hogy valóban a pápától származik. A csalódásnak, felháborodásnak és haragnak viharos érzései tombolnak a bulla ellen írt műveiben. Ezek nem egy csendes tudósszoba termékei, hanem egy hatalmas lelki válságon az imént átvergődött ember tiltakozásai egy jogtalan hatalom erőszakossága ellen. Innen értjük meg, hogy Luther a bulla 34. tételéről nem jegyzi meg, hogy az félreértésen alapul, hanem így kezdi igazolását: „És ezt bizonyítom . . ." Mindazonáltal jellemző, hogy mégis geniálisan meglátja a különbséget, amely az ő felfogása és ellenfelei felfogása között van. Amikor tehát látszólag a tételt igazolja, voltaképen azt ismétli, ami a tétel alapjául szolgáló nyilatkozat volt, és bírálja a korabeli közfelfogást a török elleni harcról. „Ezt (a tételt) szerencsétlenségünk kettős tapasztalásával bizonyítom." Rámutat arra, hogy eddig semmi eredményt nem tudtak elérni a törökkel szemben, sőt minden újabb háború által nagyobbra nőtt a török hatalma. „Ha az Isten nem volna ellenünk, és a törököt nem használná gonoszságunk ostorául, régen máskép fordult volna a sors. S még mindig nem ismerjük fel Isten tetteit makacs vakságunkban!" Mindeddig nem adott nekünk egyebet az Isten, csak fogadkozást és tervezgetést a török elleni háború megkezdésére. „Annyiszor gyűléseztek, annyiszor tanácskoztak, annyiszor határoztak, mégis azt tapasztaltuk, hogy fogadalmaink Isten rendeléséből meghiúsultak, mígnem példabeszéddé lettünk a törökök előtt, mondván, hogy mi bullákkal és bűnbocsátólevelekkel harcolunk." 23 ) A másik szerencsétlenség szégyenletesebb, s ez az, hogy annyi éven 22 ) Köstlin I, 372. ") W 7, 140, 21: E.t hunc probo duplici experientia infelicitatis nostrae. Prior est, quod hactenus nihil habuimus prosperum adversus Turcam, et vires eius atque impérium nostris bellis aucta sunt in immensum. Ubi si deus non esset contra nos et Turcaim non haberet pro virga iniquitatis nostrae, longe aliter sors oecidisset: adhuc tarnen obstinata caecitate opera dei non agnoscimus. Praeter haec, non dedit nobis deus hactenus nisi votum et 'iactantiam belli in Turcas suscipiendi. Toties conventum est, toties consultatum, toties propositum, et palpavimus vota nostra, imperante deo, irrita fieri, donec Turcis in fabulám venerimus, dicentibus, Nos Bullis et literis veniarum bellare.
