Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
IV. A TÖRÖK-KÉRDÉS.
egy teológiai képzettség nélküli bizottság fogott hozzá, majd Cajetano újra készítette az egészet, az ingolstadti Eck doctor szintén változtatott rajta. Eck utóbb elismerte, hogy a bullát hevenyészve szerkesztették. 18 ) Bizonyos, hogy nemcsak ez a tétel volt szerencsétlenül megfogalmazva. De erre nézve különösképpen áll a felületesség. E kérdésben Erasmus is Luther oldalára állt, és rámutatott arra, hogy a lőweni teológusok foglalták össze Luther nyilatkozatát így: A hitetlenek ellen való harcot Isten ellen való lázadásnak tekintette. A lőweniek polémiájából került aztán e tétel a bullába. 19 ) Három évvel később pedig Eck, amikor új átokbulla kiadását javasolja a pápának, mert az előbbi nem sikerült, azt írja, hogy a közvélemény álnok félrevezetését a lőweniektől vették át: Luther eretnekség bűnébe esett, amikor ellenezte a törökök elleni háborút, mert ezzel Isten ellen lázadunk; pedig Luther csak azon panaszkodott, hogy a pápa a török-háborúval foglalkozik, ahelyett, hogy előbb a bűnök ellen küzdene, amelyek büntetéséül Isten a törökök által való megpróbáltatást küldötte. 20 ) Tehát még Luther ellenfele is tisztán látta Luther szavainak igazi értelmét. Mindennek ellenére az a tény, hogy a bullában ez a törökre vonatkozó tétel is szerepel, felhívta a figyelmet Luther mellékesen tett nyilatkozatára. Egyébként pedig az a bullabeli tétel élénken jellemzi, hogy Luther idevágó kijelentései általában milyen ítéletben részesültek. S azt is el lehet gondolni, hogy a bulla ítélete utóbb befolyásolta Luther ellenségeinek ítélőképességét. De Luther — sajátságosan — amikor egyik nagyobb munkájában sorra vette a bulla által elítélt tételeket, 21 ) a 34-iknél nem tett óvást, sőt látszólag elismerte magáénak. Ezért azonban a tétel korántsem fejezte ki teljes hűséggel Luther nézetét. E munka latin szövegű kiadása az assertio szót viseli címéül, és külsőleg tekintve a bulla által kárhoztatott összes cikkekre vonatkozólag igazolást ad. De amint az irat bevezetése külön is kifejezi, Luther nem azonosítja 18 ) P. Kalkoff, L. und die Entscheidungsjahre der Reformation. 1917. 137kk. 148. 19 ) P. Kalkoff, Erasmus, L. und Friedrich der Weise. Leipzig 1919. 73. — Hutten véleményét 1. Kalkoff 18 ) alatt i. m. 178k. 20 ) P. Kalkoff, 18 ) alatt i. m. 148. — Grisar i. m. 62. 4 ) j. megtévesztő, mert azzal a megjegyzéssel utal Kalkoff, Forschungen zu L-s römischem Prozess, 1905, 192. lapra, hogy ott jelezve van a 34. tétel „szószerinti eredete". De a megjelölt helyen csupán arról van szó, hogy ez a tétel már a löwenliek javaslatában bennevolt. Ezt Hans Preuss erlangeni professzor szíves levélbeli közléséből tudom, mert Kalkoff szóban levő könyvéhez nem tudtam hozzáférni. 21 ) Assertio omnium articulorum M. Lutheri per bullám Leonis X. novissimam damnatorum. 1520. W 7, (91) 94.
