Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
IV. A TÖRÖK-KÉRDÉS.
tusakodnánk, ha a török ellen állunk". 6 ) Idézi a X. Leó által kárhoztatott tételek közül a törökre vonatkozót, mégpedig úgy, mint hogyha abban a formában Luthertől származnék. Idéz továbbá nyilatkozatokat Luther több iratából. Ezekhez kapcsolva Erasmus és Gochlaeus felfogását adja elő, majd tágas körben ecseteli Luther szavainak súlyos következményeit. „Bezzeg, ha ezeket meggondolta volna Magyari István, az ország romlása okain nem kellett volna fárasztani elméjét; mert eszébe vehette volna, hogy nemcsak lélekszerént, de test-szerént-is a Luther tudománya nyomorította ily igen szerelmes hazánkat és tisztességes nemzetünket." 6 ) Pázmánynak e tétele később is fel-felbukkan irodalmunkban, és ismétlődik napjainkig. 7 ) Hiába mutatták ki tévedését a legmeggyőzőbben. 8 ) Néhány évvel ezelőtt megint előkerült. Sok szóra adott alkalmat egy publicista-tollból származott könyv odavetett megjegyzése arról, hogy Luther „arra izgatta a feléje szító német közvéleményt és a német fejedelmeket, hogy hagyják sorsára Magyarországot." 9 ) Igen jellemző még egy jezsuita Luther-életrajz magyar kiadásában a fordító pótlása: „Hogy mi lett volna, ha Luther idejében tesz lépéseket a török veszedelem elhárítására, arra nekünk, magyaroknak, jobb nem is gondolni. Hazánk pusztulása, 150 esztendő minden keserű szenvedése szorongatja az ember torkát és szinte arra kényszerít, hogy tetemre hívjuk őt". 10 ) Bizonyos, hogy az előbbi könyv 6 ) Igazságra vezérlő kalauz. III. könyv. 11. rész. 5. pont. Pázmáng ÖSSZJS müvei III. Bp 1897. 430. 6 ) Uott. Id. kiadás 432. — Érdekes, hogy a Kalauz előtti művekben, pl. a Magyari Istvánnak írt Feleletben s Az új tudomángok hamisságának tíz bizonyságában Pázmány sem alkalmazza ezt a nézetet. Valószínű, hogy Florimundus Remondus műve: De ortu haeresum volt rá hatással, amiint idézi is. Ennek csak ehhez a legkorábbi kiadásához jutottam hozzá: História vom Ursprung auff- und abnemmen der Ketzereyen. München 1014. Lásd a 3. rész 10. fej-t. 7 ) Schütz Antal, Katolikus egyháztörténelem. Bp 1911. 122. — Ortvag T'., Mária II. Lajos magyar király neje. Bp 1914. 158. — Magyar Kultúra 1926, 295. 1927, 222k. 907. — Bilkei Ferenc, Debrecentől Pannonhalmáig. 1927. 64kk. 8 ) Pl. Ortvay előbb i. m. bírálata a Prot. Sz.-ben, 1915. 238kk, Révész Imréiöl. 9 ) Pethő Sándor, Világostól Trianonig. Bp 1925. 14. Vö. Pethő és Kuthy Dezső hírlapi polémiáját: Evangélikusok Lapja 192i5. dec. 27., Magyarság 1926. január 10. és 24. Nagy Miklós, Világostól Trianonig, P. S. könyvének bírálata. Bp 1926. 6kk. Pethő Sándor, Világostól Trianonig védelme. Válasz Nagy Miklós bírálatára. Bp 1926. 7k. 10 ) H. Grisar, L. M. élete. Ford: Hoitsy Lajos Pál, Bp 1929. 180. A megfelelő hely az eredetiben: M. L-s Leben und sein Werk. 2. A. 1927. 291 k. — A magyar fordító másban is elárulta önálló gondolkodását; pl. az első evangélium íróját Mátyásnak mondja összetévesztve a Matthiast a Matthäus-szal (145. 1.), Bergeriot ír Vergerio helyett (240 1., a gót V hasonló a B-hez).
