Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
IV. A TÖRÖK-KÉRDÉS.
ítélete — feledjük el Acsády Ignác hatását ll ) — igényt tarthat némi önállóságra, mivel, mint látni fogjuk, fogalmazása Luther iratainak ismeretétől függetlenül történt, és bizonyos továbbá, hogy az utóbbi könyv vádaskodása egyúttal akaratlan meghajlás Luther nagysága előtt, azonban mind a két írásról elmondhatjuk, hogy egyenes leszármazottai Pázmány felekezeti polemiás előadásának. 12 ) Egy eredetileg polemikus tételnek a tudományos irodalom területén való ismétlődő jelentkezése teszi tehát szükségessé, hogy Luther török-nyilatkozatait szemügyre vegyük. 2. Luther nyilatkozatai 1525 előtt. Luther első jelentős nyilatkozata a török-ügyben reformátori pályája kezdetéről való. 1518 nyarán magyarázatot írt 95 vitatételéhez; 13 ) ez iratában az 5. tételhez írt magyarázatában szól először a török elleni háborúviselésről. A vitatétel így hangzott: „A pápa nem akar elengedni és nem is engedhet el semmiféle büntetést azokon kívül, amelyeket a maga vagy a kánonok ítéletével kiszabott." 14 ) E tétel szem előtt tartása azért szükséges, hogy világosan lássuk: Luther nem közvetlen érdeklődésből nyúlt a törökkérdéshez, hanem csak annak fejtegetése kapcsán, vájjon milyen hatalma van a pápának a büntetések felett. A magyarázatokban ugyanis foglalkozik a büntetések különféle formáival, s negyediknek a fenyítő büntetést, az Istentől való ostoroztatást tárgyalja. Itt veszi elő szemléltető pélu ) A magyar birodalom története II. Bp 1914. 108: „... Más szóval ez azt jelentette, hogy a német birodalom ne segítse Magyarországot a török ellen s nálunk Luther szavait egyenesen a magyarok elleni izgatásnak tekintették ..." ") Hogy mennyire szükség van a kérdés teljes tisztázására, mutatja, hogy még a felekezeti elfogultságtól mentes Turóczi-T rostler József Ls a Minerva 1930. évf. 237. lapján azt írja Lutherről, hogy a mohácsi vész előtt ellenzi a törökök ellen való hadakozást „s teszi ezt bizonyára a magyarországi protestáns üldözések hatása alatt." E magyarázat tévességét Kuthy Dezső és Nagy Miklós a 9 ) j-ben idézett, Pethő elleni polémiájukban eléggé kimutatták: L. Resolutiones c. müve, amelyből az átokbulla a törökre vonatkozó tételt kiolvasni vélte. 1518. jelent meg, az a bizonyos könyvárusmegégetés pedig csak hat év múlva, 1524. történt. Ezt a tévedését Pethő is beismerte. — Vö. még Asztalos Miklós—Pethő Sándor, A magyar nemzet története. Bp 1933. 165: „... Magyarország teljesen egyedül állt. Még a német közvéleményt döntően befolyásoló Luther sem emelte fel szavát Magyarország érdekében." A szavak hasonlósága és a mulasztás alaptalan vádja révén rokon Pethő (ill. Acsády) id. tételével. 1S ) Resolutiones dispotationum de indulgentiarum virtute. W 1, 522. M ) W 1, 233, 18: Papa non vult nec potest ullas penas remittere preter eas, quas arbitrio vei suo vei canonum imposuit.
