Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)

III .A KIRÁLYI UDVAR ÉS ORSZÁGGYŰLÉS.

lyozta, hogy valami alapja legyen efféle szidalomnak." 78 ) A Szentírás azonban vigasztaló irat és türelemre tanít. A vál­tozás ellenére is elküldi neki a zsoltárokat, hogy a királynét vigasztalja ebben a hirtelen támadt, nagy szerencsétlenség­ben. Isten a királynét nem haragból látogatta meg, hanem amint méltán reméli, azért, hogy fenyítse és megpróbálja, hogy egyedül az igaz mennyei atyában bizakodjék s Jézus Krisztusban vigasztalódjék. Gyászában az írás, különösen a zsoltárok bőséges vigasztalást fognak neki adni. Aki a Szentírásban látni és érezni tudja az Atya szeretetét, köny­nyen elviselhet minden szerencsétlenséget. Olyan nagy veszteség úgy sem ér embert, mint amilyent az Atyaisten szenvedett, amikor szeretett fiát a kereszten megölték. „Az irgalmasság atyja és minden vigasztalás Istene vigasztalja meg királyi felségedet Fiában, a Jézus Krisztusban szent lelke által, hogy ezt a nyomorúságot hamar elfeledje, vagy legalább férfiasan elviselje." 79 ) Ez az irat 1526 vége felé jelenhetett meg. 80 ) így a királynéhoz is valószínűleg eljutott 1527 elején. Milyen ér­zelmekkel vette kezébe, adatszerűen nem tudjuk. Luther ugyan néhány évvel későbben említette egyszer, hogy Mária királyné egy ifjúnak, aki levelét vitte hozzá, azt mondta: „Látom, hogy Doctor Luther Márton szeretettel gondol reám." 81 ) De nem bizonyos, hogy ez a levél azonos a zsol­tármagyarázatok elé írt ajánlással. Csupán Mária későbbi magatartásából következtethetjük, hogy valóban nem hara­gudott azért, hogy Luther az ő nevét helyezte ez irata élére. A katolikusok izgalmát azonban mindenesetre hamar felidézte a Négy Vigasztaló Zsoltár. A császár húgáról volt 78 ) W 19, 552, 16: Aber nu sich ynn des leider die sache durch Gottes gewalt und versehung also gekeret hat, das der Turcke diesen jamer und elend hat angerioht und das edle junge blut König Lud­wig, E. K. M. liebes gemalh, nyddergeschlagen, hat sich mein furne­men auch müssen umbkeren. Hetten nu die Bisschove das Euangelion lassen gehen, so muste itzt alle weit vol geschreyes seyn, das solcher fal über Hungern land komen were der Lutherischen ketzerey halben. Walch eyn lestern solt da worden seyn? Wem sie nu wollen die schuld geben, mugen sie zusehen. Gott hats, als ich sehe, verweret, das solch lestern keine Ursache entstünde. 79 ) W 19, 553, 25: Aber der vater der barmherziokeit und Gott alles trostes wolte E. K. M. trösten ynn seinem son Jhesu Christo durch seinen heyligen geist, da sie dieses elendes bald vergesse odder doch menliohen tragen künde. 80 ) W 19, 543: Az ajánlólevél 1526 nov. 1. kelt, nem pedig decemberben! 81 ) W TR 2, 2311a: Hoc regina Maria quoque dixit meas literas ei afferente quodam adolescente: Ich sehe, das mich Doctor Martin Luther lieb hatt. Cordatus gyűjteményéből, 1531 karácsonya előtt. Vö. Payr, L. és a magyarok. 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom