Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)

III .A KIRÁLYI UDVAR ÉS ORSZÁGGYŰLÉS.

szó. Ezért Emser úgy állította be az ajánlólevelet, mint amelynek semmi alapja nincs; Luther csak azért írta, hogy eretnekségét a hiszékeny női nemnél terjessze.

82

) Ferdinánd is neheztelt miatta húgára. Megintette és bűnjelül elküldte neki az iratot.

83

) A királyné 1527 április 15. Pozsonyból mentegetődző választ küld bátyjának, ez azonban nincs megelégedve vele, mert Mária így védekezett: nem parancsolhatja meg Luthernek, hogy mit írjon, mit ne írjon. Erre Ferdinánd joggal felelhette, hogy ez igaz ugyan, de őneki sohasem írhatott volna Luther azért, mert tanítását, melyet ő evangéliomnak nevez, követi és védi. Mária most már terjedelmesebben ír ez ügyben, ami bátyját már megnyugtatja, mert Ferdinánd májusban, bár közömbös hangon, mégis teljesen kiengesztelődve fejezi be az ügy tárgyalását.

84

) Mária ezekben a levelekben egyrészt beismeri, hogy régebben olvasta Luther könyveit, másrészt azt állítja, hogy a szóban forgó könyvet nem olvasta. Egyrészt igazhitűségét csupán azon a ponton igyekszik igazolni, hogy nagyobb betegség elkerülése végett evett húst böjti napokon, másrészt igéri, hogy jó keresztyén marad s ebben a hitben akar meghalni, ami nyilván a római katolikussághoz való hűség kifejezése. Egyébként e levelezés is bizonyítja, hogy Mária vallási magatartását dinasztikus szempontok is irányították: biztosítja bátyját, hogy óvakodni fog olyasmit tenni, ami házuk jó hírnevét kisebbítené. Ezután valóban igyekezett mindent úgy tenni, hogy bátyjaira semmi hátrány ne háramoljék miatta. Ez néhány évig súlyos küzdelmet jelentett számára, mert ígérete ellenére megpróbált ragaszkodni az evangéliomi reformációban megtalált igazsághoz. E tény bizonyságai közé tartozik a Mag ich Unglück nicht widerstahn kezdetű vallásos ének.

85

) Nem azért, 82

) E 5, 402. W 19, 543k. 83

j De nem továbbította L. kérésére, ahogy J. C. Schüller az Archiv d. Vereines für siebenb. Landeskunde N. F. II. 130 előadja. 84

) ETE 1, 318kk. A levelek német fordításban Schuller előbb i. cikkében. Magyarul (egészen vagy részben): .. í.. i. c. lOOkk; Juste i. m. 21kk; Ortvay, Igazhívőség 8kk. 85

) A M-ra vonatkozó irodalmon kívül lásd még: Tudományos Gyűjtemény. 1834. III. kt. 123. — E. E. Koch, Geschichte des Kirchenlieds und Kirchengesangs. I. kt. 3. k. Stuttgart 1866. 250. 335kk. 450. VIII. kt. (1876) 528kk. — K. Goedeke, Grundriss zur Geschichte der deutschen Dichtung. 2. A. II. Dresden 1886. 199. — Joh. Bolte, Königin M. von Ungarn und die ihr zugeeigneten Lieder. Zeitschrift für deutsches Alterthum und deutsche Literatur. Berlin 1891. 435. — Th. Kolde, Markgraf Georg von Brandenburg und das Glaubenslied' der Königin M. von Ungarn. Beiträge zur bayerischen Kirchengeschichte. Erlangen 1895. 82kk. (2. Bd. 2. Heft) — Fr. Spitta, Die ungarischen Königslieder. (Sonderdruck aus der Monatschrift für Gottesdienst u. kirchliche Kunst XIV.) Göttingen 1909. — Uaz, Das deutsche Kirchen-