Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
III .A KIRÁLYI UDVAR ÉS ORSZÁGGYŰLÉS.
Azt nem tudhatjuk, hogy //. Lajos önmagában milyen érzelmű volt. Államfői eljárásában buzgóságot mutatott a római katolikusság javára, de valószínűleg a pápai követek unszolására, sőt talán a beavatkozásukra. Lajos királylyal ugyanis sokszor íratták alá adományleveleket előzetes tárgyalás nélkül, 41 ) s ezért feltételezhetjük, hogy vallási dolgokban is készültek az ő aláírásával olyan levelek, amelyekhez bensőleg semmi kapcsolata nem volt. Mindemellett tény marad, hogy 1524-ben levél ment tőle Frigyes szász választófejedelemhez Luther ügyében. A választófejedelem előtt — írja — nincs titokban, hogy Luther milyen eretnekséget támasztott a keresztyén hit és az egyház rendje ellen, a keresztyén fejedelmeket gyalázza s a törököt magasztalja. Ne tűrje tovább ezt a szégyent, büntesse meg azt a szerzetest! Levelének nem lett semmi foganatja. Bölcs Frigyes, miután testvérétől, leendő utódától, János hercegtől véleményt kért, azt felelte Lajos királynak, hogy ő lázadást Isten és a szent keresztyén hit ellen nem támogat. 42 ) Mária királyné ezzel ellentétben kevésbbé volt befolyásolható. Természete szerint önállóság, önálló véleményalkotás jellemezte, s ami nála gyengeségnek, megalkuvásnak tűnhetik fel, az csupán a női lélek egyetemes sajátossága. Nevelésénél fogva is érdeklődés volt benne kora irodalma és szellemi mozgalmai iránt. A humanisták iránt való rokonszenvét kétségtelenül már magával hozta Budára. Bizonytalan, hogy már előbb megismerkedett-e Luther irataival. 43 ) De nem maradhat kétséges, hogy korának talán legdivatosabb íróját, Erasmust korán olvasgatta, s az erasmusi szellem hatott reá. Valószínűleg kezdettől fogva Erasmus és Luther szellemének hatása küzdött egymással lelkében. Érdekesen jellemzi ezt a két irány közé jutást Piso Jakabnak 1522-ben Erasmushoz írott levele. 44 ) Elmondja, hogy Prágában a király asztalánál szó esett Lutherről, ami láthatóan nem tetszett a királyi párnak. Az egyik brandenburgi őrgróf — Albrecht vagy György — megjegyezte, hogy Luther kezdetben mindent Erasmustól vett át és jól értik egymást. Erre ő, Piso, bár nem tagadta, hogy ugyanezt sokaktól hallotta már, több érvvel kimutatta, hogy más41 ) Fraknói, II. Lajos és udvara 17. * 2 ) Seckendorf, Commentarius de Lutheranismo. Ed. 2. Lipsiae 1694. Liber I. § CLVII. (Sect. 57.) W. E. Tentzels Historischer Bericht. 3. Druck. Leipzig 1718. 526kk. Schmitth, Archi-episcopi Strigonienses. Tyrnaviae 1758. 33k. Ungarisches Magazin IV. Pressburg 1787. 168k. W 19, 542. * 3 ) Fraknói, Új Magyar Sion 1878. 787. «•) ETE 1. 76.
