Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)

III .A KIRÁLYI UDVAR ÉS ORSZÁGGYŰLÉS.

György őrgrófnak tulajdonítják azt is, hogy Henckel János a királyné udvari papja lett.

35

) Talán György viselkedése is hozzájárult ahhoz, hogy az 1523. évi budai országgyűlés már foglalkozott a lutheránusokkal. Fej- és jószágvesztésre ítélte őket. „Méltóztassék a királyi felségnek mint katolikus fejedelemnek minden lutheránust, ezek pártfogóit, valamint e felekezethez csatlakozókat, mint nyilvános eretnekéket és a szentséges Szűz Mária ellenségeit fejvesztéssel és összes javaik elvételével büntetni."

36

) Az országgyűlés ezzel a cikkel voltaképen nem rendelt el valami újait és szokatlant, mert előzőleg több törvény ugvanígy sújtotta a nyilvános eretnekeket, így az 1462 : II. 13. § és az 1495 : IV. 12. § a hűtlenségbe esők közé sorolja a kárhoztatott eretnekeket is,

37

) a hűtlenségnek pedig fej- és jószágvesztés volt a büntetése.

38

) Tehát ez a törvény csak alkalmazta a régebbi intézkedést a lutheránusokra, vagyis elfogadta és érvényesíteni akarta a római álláspontot Luther eretnekségével szemben. Eleinte azonban csak nehezen lehetett megállapítani, hogy kik pártolják Luther mozgalmát, még leginkább meg lehetett azokról, akik iskolában vagy templomban tanítottak. Még György őrgrófnál is a Luther iránti rokonszenv inkább csak a kormányzás terén mutatkozhatott. 1523 őszén, amikor a királynak a boroszlói lutheránus mozgalom ügyé ben intézkednie kellett volna, György a lutheránusok párt jára állt. Azt ajánlotta, hogy a vallási bonyodalmak rendé zését el kell halasztani az egyetemes zsinat megtartásáig. A király ez ügy elintézésére éppen őt küldte.

39

) De az őrgróf mégsem érvényesítette gátló befolyását az egész vonalon. Ellenkezőleg, a királyi rendeletek egész sora mutatja, hogy akik kezében az intézkedések irányítása volt, teljesen a pápa kedve és a törvény értelme szerint készítették a lutheránusok ellen a parancsokat.

40

) Tehát Mária királyné szintén kevéssé tudta érvényesíteni gátló hatalmát. 35

) Neustadt i. m. 83. Ortvay, Igazhívőség stb. 4k. 38

) Articulus 54: Omnes Lutheranos, et illorum fautor.es, ac factionli ipsi adhaerentes, tanquam publicos haereticos, hostesque sacratissimae virginis Mariae; poena capitis, et ablatione omnium bonorum suorum majestas regia, veluti catholicus princeps, punire dignetur. M. Ttár, 1000—1526. évi tczikkek Bp 1899. 824. 37

) M. Ttár előbb i. kt. 340. 566. Vö. Werbőczy Hármaskönyve I. rész 14. cim. 14. §. M. Ttár W. Hk. Bp 1897. 78. 38

) Hármaskönyv I. rész. 16. cím. Előbb i. m. 78. — Kérdés tehát, hogy igaza van-e Hanuy i. c. 386. idevágó megjegyzésének; szerinte az ablatio kisebb büntetés a confiscatiónál. 39

) Fraknói, Üj Magyar Sión 1878. 787k. *

9

) ETE 1, 120. 123. 135. 158. 188. 189. 265.