Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)

I. BEVEZETÉS.

vennába menekülni és a császárral egyetemben a római világbirodalom helyreállításának tervéről lemondani.

9

) A pápa koronákat osztogatott, tehát politikai, uralkodói tekintélyt adott, vagy megtagadott. Ennélfogva ellenszenvet kelthetett. S mivel e nemű ténykedéseit tudatosan vallási hatalmával kapcsolta össze, mindezt az Egyház igazi munkája sínylette meg. Az a lélek, amellyel a római pápák később mélyebbnek tüntették fel István hódolatát és igényt támasztottak Magyarország fölött való hűbéruraságra, élt már az akkori pápaságban is. Az akkori egyházi vezetőket általában jellemzik a hatalmi igények. Piligrim passaui püspök még oklevélhamisítástól sem riad vissza, annyira vágyódik érsekségre.

10

) A hierarchia alsóbb tagjai is a maguk körében hatalmat és javakat akarnak maguknak. István király temérdek birtokkal ajándékozza meg a püspökségeket, és a tizedtörvénnyel általánosan gondoskodik az egyházi személyek jólétéről. Ezért, legalább is kezdetben, az egyházi rend úgy állott a magyar nép között, mint a nemzet vagyonából élő, kiváltságos osztály, és így tulajdonképpen inkább akadálya, mint támogatója volt a keresztyén vallás terjedésének. A keresztyénséggel együtt befogadott papi szervezet tehát önmagában véve gátja volt az igazi missziónak; a magyar keresztyénség törénelme világosan mutatja, hogy az egyházi rend hatalmi igénye szította a nép lázadozását a keresztyénség ellen.

11

) Kultusz. A térítés munkája néhány főember megtérésén, valamint szórványosan kevés közember megkeresztelkedésén kívül templomok építésével kezdődött. Az új kultusz helyein misét olvastak és egyéb szertartásos istentiszteletet végeztek.

32

) Az idegen papok kezdetben nem is tehettek mást, minthogy végezték a latinnyelvű szolgálatokat. A király törvényei gondoskodtak aztán arról, hogy a nép résztvegyen ezeken a számára nyelvben érthetetlen, lelkének idegen istentiszteleteken. Joggal következtethetünk arra, hogy ha volt is a nép nyelvén beszéd, az sem tartalmazott egyebet, mint az új vallás szabályainak, szokásainak tanítását, vagy pedig a szükséghez képest egyes erkölcsi intéseket adott. Igen jellemző például az is, hogy István a pannon9

) Karácsonyi, Sz. István kár. élete 17k. 10

) Hóman i. m. 171k. n

) Balics i. m. 138. 12

) István dekr. II. 18. Si quis ad ecclesiam venientes ad audiendum divinum officium etc. I. m. 29. Nagy Gyula így fordítja: A kik Isten igéjének hallgatására templomba gyülekezvén stb. Az officium azonban mást jelent.