Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
FÜGGELÉK.
rusaghinkban, műnket meg halgatni, meg zabadytani és üduözyteni. — Bocyasd meg bwneinket mint mw bocyatunk nekewnk vitetettnek. — O ides atyánk mire hogy minden napon sokkippen vitkezünk ellened, kirünk tighedet télies züuünkböl, bocijasd meg minden büeinket vrunk Christusirt, es a ki bűneinek bocijanattyat kyri istentul, higgye hogy kirise vtann mindyarast meg bocijattassanak üduözitö és közbe iaaro Christusirt. Es ez helyen elözzör nagy nemes vallass vagyon, mellyel az zentek magokat meg esmérik és vallyak hogy bűnösök legyenek mint irya zent Ianosis, ha mond . . . (F3) 2S ) tiat, azirt ketsignelkül nekünk azokat megbocijattya, mert ha nem akarna meg bocijatni, ingyen sem perancijona, hogy azokirt neki esedeznink. De parancijollya hogy kiryük büneinnek bocijanattyat. Masoczor ighiri bűneinknek bocijanottyat, mondwan. Vala melly oraban büneos ember en hozzam fohazkodandik, és bűneinek bocijanattyat kirendi en tülem, azon oraban minden büneirül el feletkezem. Harmaczor az mew vrunk műnket nagy idesden hozzaia hiw. Matth, xi. Ieowetek en hozzam mind a kik' munkalottok, és meg terheltetwin vattok, azaz kik büneosok vattok, (mert a bűn az mew terhünk) és en en azoktól meg nyugatlak es keonnyebytelek, azaz meg zabadytlak. Ez ighiretnek és . . . almabul, mew büneosok . . . (FA) 2S ) nak. Towaba az mü meg bocijatasunk nekünk iegyul ligyen, hogy az mü bűneink is bizonnyal meg bocijatassanak, cijak hogy higgyünk iesus christusban. Azirt mikint mewis meg bocijatunk nekünk vitetteknek ennek ez az értelme, hogy az istenis nekünk meg bocijattya, nem az mew bocijatasunkirt, ha nem az ew parancijolattairt, ighiretyirt, hiuasairt. De az mew meg bocijatasunk nekünk iegyül adattatott, mint az kerezt wiz auagy oltári zentsig, mellyel meg intettek az ighiretrül, higgyük hogy nekünkis az mew bűneink meg bocijatassanak christusirt bűnöknek visseleoieirt és aldozoiairt. — Ne wig mewnket kisyrt... — Ides atyánk ne hagy... (F5) kisirtet, ez velaghi emberek penig ket kippen kisirtenek műnket, azaz istennek ewduössighes ighyitül akarnak el ideghenyteni, eleozör zyp beziduel mondwan haddel ez féle bezideket és vralkoggyal velünk egyetembe. Masoczor fenyeghetisekuel, mondwan bizon az yéghala vetünk awagy megighetünk ha meg nem züneol, ez féle bezittül. Harmad eor'*) A levél alsó része hiányzik.
