Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
I. BEVEZETÉS.
Szt. István királynak . . . intézkedése következtében." 4 ) Bár Werbőczy itt a pápasággal szemben hangsúlyozza a király tevékenységét, mégis jellemzi egyúttal, hogy nem tanítás, igehirdetés, missziói munka által ment végbe a keresztyénség terjedése, hanem királyi parancsra. A tiszta térítői munka már annál az oknál fogva sem volt lehetséges, hogy a térítők kezdetben valamennyien idegenek voltak, a nép nyelvén nem beszéltek. 5 ) Ha beszéltek is törve magyarul, aligha voltak képesek a lélekre hatni. Nem érvényesült tehát az Egyház legnagyobb térítőjének, Pál apostolnak mondása: A hit hallásból van. 6 ) Jellemző a térítési módszerre a templomok építése is. István király elrendelte, hogy minden tíz falu építsen templomot. 7 ) Kétségtelen, hogy ezek a templomok kiváló központokul szolgálhattak a missziói munka folytatására. Azonban súlyos kérdés, hogy az építésükre fordított anyagi erő arányban állott-e a tulajdonképpeni misszióval, a lelkek munkálásával. A templomok így már létrejöttükkel is jelezték, hogy nem a keresztyén híveknek Isten igéje hallgatására való összegyűjtését szolgálják, hanem kultuszközpontok. E réven a keresztyénség csupán mint új vallás, új kultusz került a magyarok elé. A vallás sajátlagos terén kívül is voltak olyan jelenségek, amelyek gátolták a keresztyénség helyes, elterjedését. A magyarok kezdettől fogva egynek látták és tudták a nyugati kultúrával. Különösen a politikai tényezők okoztak sok összetévesztése Amíg az egyik oldalon a keresztyén vallás felvétele az ország fennmaradásának a feltételeként tünt fel, addig a másik oldalon a régi vallás elhagyását a nemzeti önállóság veszélyeztetésével azonosították. Egyébként az ilyen szemlélet mindmáig megmaradt. A történetírók szeretik ma is a keresztyénség elfogadását a „nyugati érdekkör", „nyugati keresztény kultúrközösség", „latin-keresztény műveltség"-be való beilleszkedés nagyszerű tényeként méltatni. 8 ) Ez a történelmi szemlélet azonban, minden lehető igazsága mellett is, alkalmas arra, hogy sokak szemében csupán egy történeti erővé zsugorodjék a keresztyénség; s még csak nem is sejteti azt, hogy a keresztyénség elfogadása nem az alkalmi érdekért kötelező, hanem önmagáért. *) M. Ttár. Werbőczy István Hármaskönyve. Bp 1897. 70k. I. Rész. 11. cím. 2. §. 5 ) Balics i. m. 138. •) Rómabeliekhez írt levél 10, 17. Vö. Karl Holl, Luther und die Mission. Gesammelte Aufsätze zur Kirchengesehichte III. Tübingen 1928. 234kk. 7 ) István dekrétumainak II. könyve 34. fej. I. m. 36k. 8 ) Pl. Hóman i. m. passim. Békefi i. c. 3.
