Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
I. BEVEZETÉS.
ther mozgalmához is megtalálja a szükséges történelmi feltételt. 1 ) Ezzel a lehető visszanyúlással mindenesetre elkerülhető az a vád, hogy a XVI. századi reformációt csupán az előző korbeli egyházi állapotok sötét rajza tudja igazolni és e kontraszt által nyeri fényét. 2 ) A római katolikusok ugyanis e romlást múló jelenségnek tekintik. A magyarországi reformáció történelmi feltételeinek vizsgálatánál emiatt I. István király korába kell viszszatérnünk, s itt kell vizsgálnunk, milyen volt a magyar nép keresztyénsége Luther hatása előtt. Ehhez részlettanulmányra van szükség. Egyes vonásokat ragadunk ki az első korszak rajzából, noha ez az önkényesség vádját vonhatja maga után. Valóban kívánatos volna, hogy egységes szempontból nézve történjék annak megállapítása, mennyiben tért el eredeti, tiszta lényegétől az a keresztyénység, amelyet a magyarság a X. és XI. században megismert. A romlás egységes elvének megtalálására azonban éppen a római katolikus keresztyénség természetéből folyólag nincsen kilátás. A római keresztyénség ugyanis igazán „katolikus" jellegű; nagy a sokféleség benne. Annyira, hogy a tarkaságban nehéz megtalálni az alap színét; a sokféle elv között nem lehet teljes biztonsággal rábukkani a vezető elvre. Többszörösen megtörtént kísérlet például az, hogy a középkori nyugati keresztyénséget egy szóval: a törvény szóval jellemezzék, szemben a reformáció keresztyénségével mint evangéliummal. 8 ) De ez a jellemzés csupán egy irányban jelzi a reformáció feltételét. Mindezért tehát egységes szempont alkalmazása helyett keresztmetszettel kell végeznünk vizsgálatunkat. Már a keresztyénség terjesztésének módja lehetetlenné tette, hogy a magyar nép a keresztyénséget a maga mivoltában megismerje. Az ugyan lehetséges, hogy István király a maga személyében átélte a krisztusi evangéliom életújító és üdvözítő hatalmát. De általánosan elfogadott nézet az, hogy a nép csak királya kedvéért, kényszerítő okoknál fogva lett tagja a keresztyénség egyetemének. Ezt látja Werbőczy Hármaskönyve is. „A magyarok nem apostoli tanításra, vagyis apostolok szent beszédére, akiknek fejedelmét a földön a pápa helyettesíti és személyesíti, tértek a katholikus vallásra, hanem saját királyuk, tudniillik 1 ) Vo. C. Vllmann, Reformatoren vor der Reformation, vornehmlich in Deutschland und den Niederlanden. 2. A. Gotha 1666. I. 7kk. 2 ) H. Preuss, Die Vorstellungen vom Antichrist. Leipzig 1906. 4. 3 ) Vö. *)j-ben i. m. I. kt. XII. lap.
