Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
V. A TANÍTVÁNYOK.
E körül van a legtöbb visszásság. Ez az oka az egyház romlásának. Ezzel van összefüggésben a papi tisztnek szörnyű megromlása, melyet nem győz eléggé súlyos szavakkal jellemezni. A „szentségárulást" ostorozó részek a könyv legelevenebb Lapjai. 201 ) Ozorai nem nevezi meg, kit-kiket ért az Antikrisztuson s gyülekezetén. De ennek az oka mégsem a félénkség, mert a csonka bevezetőben a „pápás keresztyéneket" bátran egy sorba helyezi a törökkel, 202 ) s a visszaéléseket, ferdeségeket szókimondó nyíltsággal ostorozza. Amíg Luther az Antikrisztus és a pápa azonosságát 1520 után változatlanul hirdeti, 203 ) addig Ozorai az Antikrisztus és egyháza jellemzésében a pápaság megjelölését mellőzi. Ezt a különbséget Magyarország helyzete érteti meg. Németországban, a német-római császári intézménnyel kapcsolatosan is, a pápaságnak egészen más volt a vallási jelentősége, mint Magyarországon. Luthernek már 1518-tól fogva közvetlenül a római pápával van dolga, levelet ír a pápának, Rómából jött férfiak tárgyalnak vele, s végül a pápai udvarból érkező bulla viszi arra a végleges meggyőződésre: a pápa Antikrisztus. Magyarország viszont ebben a korban nem érezte a pápaság közvetlen vallási jelentőségét. Ami dolga akadt a szentszékkel, az politikai jellegű volt. Ezért nem érezhette Ozorai annak szükségét, hogy bírálatában a pápaság intézményéig jusson, hanem elég volt neki, hogy abban a körben mutasson rá az Antikrisztus uralmára, melyben működött. Munkálkodásának területe közvetlen szomszédságban volt a törökkel. S a későbbi események igazolták is Ozorai tanításának ilyen szempontú alakulását. A török által megszállva tartott részeken sokfelé megmaradt a reformálatlan vallási élet; leginkább ferences ba rátok gondozták a régi szokású híveket. De a helyzet nem engedte ezekben az egyházakban a római szék uralmának érvényesülését. E területen természetesen elmaradt a pápaság intézményének bírálása a reformáció hívei részéről. Azonban a „pápás" szokások és tanítások rostálása továbbfolyt. Ozorai éppen ez által az önállóság által bizonyult mestere megértőjének. Nem az volt okvetlenül a reformátorok feladata, hogy kerek képet adjanak a világról, hanem hogy elhárítsák az útból mindazt, ami akadályozta Krisztus igéjének tiszta hirdetését. Ugyanezért lényegtelen az is, hogy Ozorai nem ad kerek Antikrisztus-elméletet, mert hol Anti201 ) A5, M4 kk. S7. Vö. W 7, 734k. 749. 768. 202 ) A4--5. 203 ) Wendorf i. m. 133.
