Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
IV. A TÖRÖK-KÉRDÉS.
rúra fordítják. 84 ) Meg kell említenünk Hutten Ulrik iratát is. 8B ) Ez ugyancsak Rómaellenes, bár igenis nyomatékosan buzdít a török ellen. Tehát jóllehet ezzel az irattal ellen kezően történt a gyűlés határozata, mégis hozzátartozik a hangulat festéséhez: a római udvarnak nincs elég tekintélye arra, hogy az országok lelkiismeretét felindítsa és a háborút megszervezze. A birodalmi gyűléseknek ez a húzódozása a törökháborútól megmarad a következő években is. Ismeretes, hogy sem az 1521-i wormsi, sem pedig az 1522-i és 1524-i nürnbergi gyűlések nem ismerték fel a komoly helyzetet, vagy ha látták is, segítséget nem adtak a veszélyeztetett országoknak. 36 ) De ennek nem Luther iratainak hatása volt az oka. Legfeljebb a római udvar vezetőszerepével szemben való bizalmatlanság fokozódását tulajoníthatjuk Luther közvetett hatásának. De Huttennek és az ismeretlennek iratai azt bizonyítják, hogy ez a bizalmatlanság tisztán nemzeti érzésből táplálkozott. Ezekben az években a német birodalmat különben is teljesen lefoglalták belső reformjai. A rendek az új császár alatt fokozott kedvvel láttak hozzá a régi tervek megvalósításához, és eközben megfeledkeztek a külső veszedelemről. A híres wormsi gyűlés lefolyása is bizonyítja, hogy a török ügyében való tanácskozást nem Luther ügye akadályozta, hanem a reform kérdése. 37 ) Hogy a köztudatba mégis az ellenkező nézet került bele, azt kielégítően megmagyarázza az átlagos történelmi érdeklődés. Luther mozgalmának hatását ma is közvetlenül tapasztalhatjuk; az elemi iskolai tankönyvekben is előfordul Luther neve. De ki beszél ma arról, hogy a XVI. század elején milyen birodalmi reformtervek foglalkoztatták a német rendeket? Amikor tehát meg akarják magyarázni, hogy a német-római birodalmi gyűlések miért kezelték felületesen a török-háború ügyét, igen kényelmesen csak Lutherre és a reformációra gondolnak. Szekfü Gyula élesen világít rá Magyar Történetében arra a közömbösségre, „mellyel V. Károly császár a magyarországi török-harc iránt kezdettől fogva viseltetett". Sem Ferdinánd, 84 ) Exhortatio viri cuiusdam doctissimi ad principes, ne in decimae praestationem consentiant. Idézi D. F. Strauss, Ulrich von Hutten. 3. A. Bonn 1877. (Gesammelte Schriften VII.) 220kk. 3S ) Ad principes Germanos ut bellum Turcis inferant exhortatoria. (Ilyen című kiadás van a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában.) Első kiadásáról: W 30/11, 90. Vö. Strauss előbb i. m. kül. 210kk. P. Kalkoff, Ulrich von Hutten und die Reformation. Leipzig 1920. kül. 80kk. Uaz, Huttens Vagantenzeit und Untergang. Weimar 1925. kül. 133kk. 88 ) Török i. c. lölfck. 37 ) Ranke i. m. I. 311kk. Török i. c. 152.
