Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
IV. A TÖRÖK-KÉRDÉS.
sem gyóntatója nem tudtak reá hatni ebben az irányban. 38 ) Az ő rész vétlenségében pedig ki keresné Luther hatását? Kérdés, volt-e alapja Luther ama zúgolódásának, hogy a török-háború ürügyével a rómaiak kizsákmányolják a németeket? Valóban megtörtént-e, hogy a török-háború címén gyűjtött összegeket más célra fordították? Rosszakaratú gyanúsítás volt-e ez tőle, vagy a korabeli nézet átvétele? Hogy Luther vádjai jogosultak voltak, azt Paulusnak a búcsú történetéről írt alapos munkája teljesen igazolja. Paulus előadása szerint a török-hadjáratra búcsúkkal gyűjtött pénzt egyes esetekben valóban másra fordították. 39 ) Luthernek nem volt módja mérlegelni, hogy a másra használt pénz összegével szemben mennyit juttattak mégis a török elleni harcra. Ebből a jogosult bizalmatlanságból írta Luther a nagy hatású reformiratban is: A német nemzet keresztyén nemességéhez (1520), 40 ) hogy a Rómába folyó annátákból a pápának tőkét kellett volna gyűjtenie a törökök és hitetlenek ellen való háborúra. Ehelyett amikor valóban szó van török-háborúról, kiküldenek embereket pénzgyüjtésre, ,,sőt sokszor bocsátottak ki búcsúleveleket is a török ellen való harc ürügye alatt." 41 ) Az egész fejtegetés itt is azzal zárul, hogy útját kell állni a keresztyénség pusztításának. „A török ellen akarunk síkra szállni? Nem úgy! Először is itthon lássunk dolgunkhoz, mert itthon állunk a legrosszabbul!" 42 ) Luther tehát itt sem a török-kérdésre irányuló érdeklődéssel nyilatkozik, hanem csak a római udvar magatartásának jellemzésére említi a török-segélyt. Következő nyilatkozatában sem a török az érdeklődés tárgya, hanem a pápa. Az 1522 elején megjelent Bulla coenae domini iratában a hatodik fejezettel kapcsolatosan, melyben a pápa kiátkozza a török segítőit, 43 ) ezt mondja: „Elkárhoztatja (t. i. a pápa) azokat, akik a törököknek és szaracénoknak vasat és fát szállítanak, csakhogy észrevegyük, mily komoly szándéka a keresztyénségnek a javát munkálni. De hiszen ha ő a Krisztus helytartója volna, s8 ) Magy. Tört. IV. 33. 39 ) Nik. Paulus, Geschichte des Ablasses III. Paderborn 1923. kül. 464kk. Vö. L. Pastor, Geschichte der Päpste IV/ 1. Freiburg i. Br. 1906. 224. 40 ) An den christlichen Adel deutscher Nation. W 6, (381) 404. L. Művei 2, 1. 41 ) W 6, 418, 25: Wen man nw widder die Turcken streyttenn vorgibt, szo senden sie erausz botsohafft, gelt zusamlen, viel mal auch ablas herausz geschickt, eben mit der selben färb, widder den Turcken zustreytten. L. Művei 2, 43. 42 ) W 6, 427, 16: Wollen wir widder die Turcken streytten, szo lasset uns hie anheben, da sie am allerergistenn sein. L. Művei 2, 53. 43 ) W 8, 697.
