Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
II. RÉSZ. A liturgia lelke és a liturgikus élet természete, szabályai - 14. §. Szimbólum és realitás a liturgiában
182 Úr Jézus valóságos jelenlétének — az incarnatio és a golgotai áldozat üdvösség-tényeiben gyökerező és az Úrvacsora szentségéhez kötött — állandó aktualitása a tőle elválaszthatatlan imádságos lelki áldozattal a legszentebb hellyé teszi itt a földön oltárainkat. A liturgia szimbólumgazdagságának egész teljessége itt tárul fel előttünk; minden igazi liturgikus művészet valamiképen az oltári szentséggel van kapcsolatban. Az oltár Isten jelenlétének objektív szimbóluma, amelynek művészi tökéletességű kiképzésén és jelentőségének megfelelő felszerelésén imádságos lélekkel dolgozott hívő korok nagy nemzedékeinek építészete, szobrászata, festészete, ötvösmunkája és paramentikája. 5! !) Az oltár előtt elcsendesül a lélek, Krisztus közelsége térdre késztet: Christus pro nobis — Christus in nobis! Az Isten kegyelmétől túláradó szív minden szépséget az oltárra helyez, — minden szépség kevés az Isten házának, különösen pedig az Ür oltárának díszítésére, az Ige megtestesülésének szimbólumai gazdagságával való szolgálatára. 53 4) Az oltár szobrászati kiképzése, az oltáron levő feszület, az oltárkép, a ciborium, patena és kehely, mind-mind a keresztyén hit legbensőbb tartalmának, isteni realitásának kifejezésére szolgál és az Igének az emberekre való hatását fokozza. 53 5) Igen fontos szerepe van a liturgiában a /ény-szimbolikának. Az oltár gyertyáinak fénye egészen természetes közheimnisvollen Vereinigung der Christen mit ihrem Christus. Was aber das Ziel alles Gottesdienstes ist, heiligt auch die Stelle, an welcher es vollzogen wird, zur ersten in einem christlichen Gotteshause. Darum ist und bleibt auch für den lutherischen Kirchenbau und für die Einrichtung unserer gottesdienstlichen Gebäude der Altar die wichtigste Stelle, auf welche sich der gesamte heilige Raum zu beziehen hat. Eben daher ist auch die ganze Anordnung der alten Gotteshäuser der lutherischen Kirche zuzueignen". — W. Löhe: Im Dienst der Kirche (1925, L. müveiből összeválogatott klasszikus részletek gyűjteménye; — az idézet az 1852-ben megjelent „Der evangelische Geistliche" II. k.-ből való) 70—71. o. 53 3) Az egyház liturgikus művészetére vonatkozó legszükségesebb tudnivalókat igen jó összefoglalásban közli Volkert: Das Kirchengebäude, seine Restaurierung und sein gottesdienstlicher Schmuck (1898) c. tanulmánya. — Külön a liturgikus öltözetre vonatkozóan lásd még Braun (róm.): Die liturgische Gewandung c. nagyszabású művét. 53 4) Althaus i. m. 293. o. „Wir schmücken den Altar, weil dem Heiligen das Schönste gebürt. ..". — A szószék, mint a személyes bizonyságtevésben megnyilatkozó igehirdetés helye, jóval kevesebb vizuális szimbolumot alkot; — itt a viva vox evangelii közvetlensége uralkodik, —- de ez nem jelenti, hogy ne törekedjünk a szószék — értelmének megfelelő — minél teljesebb (szobrászat, — Szentlélek, evangélisták, stb.) szimbolikus kiképzésére. 53 5) V. ö. Volkert i. m. 53. és köv. o. a vasae sacrae ismertetésével.
