Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
II. RÉSZ. A liturgia lelke és a liturgikus élet természete, szabályai - 14. §. Szimbólum és realitás a liturgiában
183 vétlenséggel hirdeti: Jézus a világ világossága, — értünk hozott áldozata az életünk és örömünk. 53 6) Ugyancsak természetes liturgikus szimbólum a virágdísz is oltárainkon. 53 7) Az egyházi év drámájában a liturgia mindenkori de tempore-jellegének egyik legsajátosabb kifejezési eszköze a színek szimbolikája. A megfelelő liturgikus stílusban és színben készült paramentumaink ékes bizonyságai az evangélikus liturgia szimbolum-alkotó erejének. 53 8) — Kétségtelen, hogy az oltár (és szószék) paramentumainak változatos, annyira kifejező színpompájával nagyon éles ellentétben van az oltárnál szolgáló pap liturgikus öltözete, ha ez állandóan a gyász sötétségét, komor feketeségét mutatja. 5 3'') A liturgia szimbolum-alkotó erejének kezdettől fogva leghatalmasabb, leginkább átfogó hatású megnyilatkozásai állnak előttünk a musica sacrci változatos formáiban: a liturgikus énekben, egyházi népdalban („korál"!), művészi karénekben, az orgona-, vagy esetleg még gazdagabb templomi zenében. 54 0) A musica sacra-nak nem az istentisztelet „szépítése", nem esztétikai „élvezet" nyújtása a hivatása, — a musica sacra az igehirdetésnek és imádásnak saját magától választott, művészi tökéletességű formája. 54 1) Mivel az egyház liturgiája az Istenben való élet állandó aktualitása, benne — az ember lelkivilágának megfelelően 53 0) Az oltáron természetesen csakis viaszgyertya használható. — A csillárok és az ú. n. oldalkarok is csak részben szolgálnak a templom megvilágítására. — A szimbolikus fényhatást igen jelentősen fokozza az üvegfestészet is, —• megakadályozza a nyers fénynek korlátlan behatolását. 53 7) Valamennyi ünnepre megfelelő (liturgikus jelentőségű) virágdíszre ad értékes útbaigazítást O. Janssen: Der sinnvolle Schmuck des Gotteshauses für die kirchlichen Feiern während des Kirchenjahres (1926, Hochkirche VIII : 46—48.) c. cikkében. B3 8) V. ö. Volkert i. m. 44. és köv. o. — Oltári paramentumaink antependium-színe: fehér (karácsony-vízkereszt, nagycsütörtök, húsvétexaudi-vasárnap, Szentháromság-ünnepe, biblikus Mária-ünnepek), vörös (pünkösd, reformáció-ünnepe, apostolok és vértanuk), zöld (vízkereszt után és Szentháromság-ünnepe után), lila (ádvent, böjt és a külön bűnbánati napok), fekete (nagyhét —• nagycsiit. kivételével —, különösen nagypéntek és halottak-napja, illetve gyászistentiszteletek). 53 9) V. ö. Severinsen: The Proper Communion Vestments, 3., 26. és 28. o. „The Calvinistic blackness" a XVIII. századtól kezdve fosztja meg Németország nagy részében és az „európai diasporában" eredeti liturgikus öltözetétől az egyházat. 54 0) „Was nicht mehr gesagt werden kann, kann noch gesungen werden." — Althaus i. m. 289. o. — A fenséges tartalom teremti a magasztos kifejezési formát. —- A liturgikus énekre vonatkozóan lásd Franke: Der Vortrag des liturgischen Gesanges c. tanulmányát. — A harang szava is igehirdetés és imádság. 54 1) Nagy tévedés azt gondolni, hogy az istentisztelet folyamán mindent az egész gyülekezetnek kell énekelnie. A művészi ének Isten adománya, a művészi karének külön karizma az egyházban. Az énekkar
