Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 10. §. Luther és a reformáció jelentősége az egyház istentiszteleti életére
89 guis, quem potavimus, adhaereat visceribus nostris et praesta, ut in nobis non remaneat scelerum macula, quos pura et sancta refecerunt sacramenta. Qui vivis et regnas cum Deo Patre in unitate Spiritus Sancti Deus per omnia saecula saeculorum". 28 4) c) A mise befejezésének mozzanatai: 1. salutatio; 2. az ,,Ite missa est" helyett állandósult benedicamus Domino; 23 s) 3. áldás, még pedig vagy a régi: ,,Benedicat vos omnipotens Deus, Pater et Filius et Spiritus Sanctus", — vagy az ároni áldás (Nuin. VI:24—26) , 28 e) — esetleg a XGVI. zsoltár alapján készült áldás: „Benedicat nos Deus, Deus noster, benedicat nos Deus et metuant eum omnes fines terrae". 28 7) A Formula Missae liturgiája megmentette és megőrizte az evangélikus istentisztelet számára mindazt az értéket, amely a római mise ősi és kétségtelenül hatásos szertartásaiban az eredeti keresztyén tartalmat képviselte. — Hogy hiányosságai vannak, az tagadhatatlan. A canon missae részeinek teljes kiirtásával, illetve azzal, hogy ezeket az evangélium-ellenes darabokat nem pótolta megfelelő ősi keresztyén liturgikus elemekkel (ált. egyházi imádság, epiklesis, „tiszta" coinmemoratio), az istentiszteletnek Nicaenum-utáni részei elvesztették igazi organikus összefüggésüket, mert a kiküszöbölt elemek már igen mélyen beleszövődtek a liturgia szervezetébe. — Másrészt azonban az is nyilvánvaló a fenti rövid áttekintésből, hogy a Formula Missae a leglényegesebben mégis csak az ősi egyházzal való kontinuitást képviseli. A lutheri reformáció igen helyes történeti érzékkel hü maradt L' 8 4) Luther helyénvalónak tartja, hogy addig is, amíg lassanként valamennyi mise-éneket az anyanyelvükön énekelhetnek a hívek, legalább is a communio után szólaljon meg a misében a nép éneke. Meg is nevez egy erre alkalmas éneket: „Gott sey gelobet und gebenedeyet, Der vns selber hatt gespeyset. Mit seynem fleische und mit seynem blute, (Und das heylige sacramente an unserm letzten ende aus des geweyeten pristers hende) Das gib vns herr Gott, zu Gute, Kyrieleison". — Clemen i. m. 33. o. V. ö. Brilioth i. m. 219. o. és Fendt i. m. 116. o. 28 5) „adiecto (ubi et quando placet) alleluia in suis melodiis". Clemen i. m. 30. o. 28 6) Az ároni áldásnak anyaszentegyházunkban kivívott tekintélye nem kis részben Luthernek ezen a kijelentésén alapulhatott: „Eiusmodi credo et Christum usum íuisse, cum in coelum ascendens suos discipulos benedixit". — Clemen i. in. 31. o. 28 7) Természetesen bármelyik áldást is használta a celebráns-pap, az énekkar „amen"-je volt rá a válasz. A mise-rend közlése után szükségesnek tartjuk közölni a reformátornak azokat az intelmeit is, amelyekkel egyrészt a lélektelen ritualismustól, másrészt pedig a keresztyénségtől éppen úgy idegen szabadosságtól óv: „In quibus omnibus cavendum, ne legem ex libertate faciamus". — „Externi enim ritus, etsi iis carere non possumus, sicut nec cibo et potu, non tamen nos Deo commendant". — Clemen i. m. 31. o.
