Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 10. §. Luther és a reformáció jelentősége az egyház istentiszteleti életére
78 Testament, d. i. von der heiligen Messe" című iratában, amely a testamentum-gondolatot hangsúlyozza: az új-testamentum igéi a szereztetési igék, a testamentum ajándéka a bűnbocsánat és örök élet, a testamentumban foglalt ígéretnek örökké érvényes, hitelesítő megpecsételése pedig Krisztus saját teste és vére. 23 4) Noha teljességgel elveti a reformátor a keresztyénségtől idegen materiális áldozat gondolatát, a keresztyén áldozat megújult erővel jelentkezik, különösen a Zsidókhoz írt levél nem engedi meg annak a szentség tartalmából való kiszakítását. Az ősegyházi eucharistikus oblatio él tovább a mise alatt a szegények javára felajánlott (offertorium) adományokban és a consecratio utáni elevatio is tiszta evangélikus jelentést nyer: hitünk erősítésére szolgál a testamentum pecsétjének, isteni biztosítékának látása. 23 5) Teljességgel polemikus élű harci iratnak készült 1520ban a „De captivitate babylonica ecclesiae". 23 0) Követeli a két szín alatti communiót a nép részére; a kehely megvonása, a szentség megcsonkítása az első fogság. A szentség második fogsága a transsubstanticitio dogmája, amelyet elvetve, az oltári szentség a tTjpi ov-tartalmának magyarázataként a consubstantiatio, illetve impanatio gondolatát hirdeti. 23 7) A harmadik fogsága a szentségnek abban van, hogy a misét mise-áldozattá nyomorították az emberek. Isten legnagyobb ajándékát az ember csak elfogadhatja, a szentség lényege a communio, 23 8) 23 4) W. VI : 359. 235) w vi : 366. — Nem mi áldozzuk fel Krisztust a misében, hanem áldozatának részeseivé leszünk. Magunkat Krisztusra hagyva, egyedül Krisztus áldozata révén léphetünk Isten színe elé imádságunkkal, hála-áldozatunkkal, Istennek való odaadásunkkal. W. VI : 368. 23 6) A küzdelem hevessége teszi érthetővé Luthernek azt a pillanatnyi tévedését, amellyel meg akar tagadni János evang. VI. részétől minden sacramentalis kapcsolatot. W. VI : 502. — A reformátor egész igehirdető működése a legjobb cáfolat: Jézus az élet kenyere. 23 7) Az ostya és bor substantiája nem vész el a consecratio következtében. —. Nem értelmi motívumok viszik harcba Luthert a középkori transsubstantiatio-dogmsL ellen, hanem a szentírás igéi. — A reális praesentia kétségbe nem vonható tény marad állandóan Luther számára. Éppen a szentség (xucmipiov-voltát kívánja hangsúlyozni a consubstantiatio kifejezéssel, amellyel a szentséget az inkarnációval hozza összefüggésbe. Jézus Krisztus istenemberi kettős természetének az egységét védi meg: „Sicut ergo in Christo res se habet, ita et in sacramento. Non enim ad corporalem inhabitationem divinitatis necesse est transsubstanciari humanam maturam, ut divinitas sub accidentibus humaanae naturae teneatur. Sed integra utraque natura vere dicitur: Hic homo est deus, hic deus est homo!" — W. VI : 511. — A mise áldozat-jellege elleni küzdelem teszi mndjobban a reformátort az ősi inkarnáció-hitből élő tiszta keresztyén realizmus keresztes vitézévé. 23 8) W. VI : 515. — Az isteni adomány elfogadása tesz bennünket egészen mássá. A szentség révén vesz szállást bennünk a donum caritatis.
