Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 10. §. Luther és a reformáció jelentősége az egyház istentiszteleti életére
79 Az 1522. év szomorú tapasztalatai bőséges figyelmeztetésül szolgálhattak Luthernek. — Alig szabadította ki az evangélium az oltári szentséget Róma lenyűgöző rabságából, új veszedelem támadt a keresztyénség legfőbb kincsére. A lappangó, majd hirtelen előtörő spiritualizmus, a „rajongók", majd pedig a svájci tévelygés, a zwinglianizmus lényegileg egyet akartak: a Jézus Krisztus szent igéjétől idegen „más lélek" uralmát és hogy ezt elérhessék, mindent elkövettek az Úr Jézusnak az egyházból való száműzésére, az oltári szentség profanizálására és megüresítésére. — Krisztus jó vitéze itt is felvette a harcot. A testamentum gondolatának racionalista értelmezése módot adott a különböző vallási eltévelyedéseknek az úrvacsora szentségének profanizálására, amint ez a szerencsétlen Karlstadtnál be is következett. Megírja tehát Luther 1523-ban a „Vom Anbeten des Sakraments des heiligen Leichnams Christi" című iratát, majd a „Wider die himmlischen Propheten von Bildern und Sakrament" című könyvét 23 9) és különösen ebben az utóbbi művében hangsúlyozza — a különböző oldalról támadó eretnekségekkel szemben — Krisztus teste és vére valóságos jelenlétének szükségességét. 24 0) —• Ebben az iratában Luther megtagad minden áldozat-mozzanatot a szereztetési igéktől, amelyeknek súlypontját jóformán teljesen az „exhibuit"-ba helyezi, jóllehet Jézus Krisztus halálának áldozati jellege kétségtelen. W. VI : 523. — Méltán látja itt Seeberg (i. m. IV : 1., 328. és köv. o.) az úrvacsora eredeti tartalmának a reductiójára való hajlandóságot, amely beláthatatlan veszedelmet hozott volna magával, ha meg nem óvja ettől a szentség jiuöti'ifHov-jellegéhez való tántoríthatatlan ragaszkodás. 23 9) W. XVIII : 37—214. L> 4°) Míg a De captivitate-ban a testamentum és bűnbocsánat gondolata csaknem kizárólagosan uralkodik, addig itt már a hangsúly Krisztus valóságosan jelenlevő testének és vérének valóságos élvezésére esik. Ettől függ a testamentumnak az egyes emberre vonatkozó érvényessége. V. ö. Seeberg i. m. IV : 1., 329. A zwinglianizmussal való harcban születik meg az ú. n. ubiquitastan, melynek első nyoma már látható Luthernek 152fi-ban megjelent „Sermon von dem Sakrament des Leibes und Blutes Christi, wider die Schwarmgeister" c. iratában (W . XIX : 474. és köv.). Itt található az a — szinte veszedelmesen — híressé lett kijelentése: „liberal- ist er, er will aber nicht, das du uberal nach yhm tappest, sondern wo das wort (sc. verbum testamenti) ist, da tappe noch, so ergreiffestu yhn recht. Sonst versuchstu Gott und richtest abgotterey an. Darumb hat er uns ein gewisse weise gestellet, wie und wo mann yhn suchen und finden sol". — W. XIX : 492. — Teljesen kiképzett már ez az ú. n. ubiquitas-tan az 1527-ben megjelent „Dass diese Worte Christi —• das ist mein Leib — noch fest stehen, wider die Schwarmgeister" című müvében. W. XXIII : 38—322; lásd különösen a 131—134. o. — V. ö. Seebercj i. m. IV : 1., 382. és köv. o.
