Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 9. §. A liturgia keleti (görög) és nyugati (latin) típusai a középkorban
72 volt régente a helye az osculum pacis-nak a római misében; lassan-lassan ez a pax-csók módosult és utóbb már csak a diakónus bal arcát érintette bal arcával az áldozó-pap, aki az oltárt, illetve a kánon-táblát csókolja meg. — 29. Most még két imádságban könyörög az áldozó-pap a szentség méltó élvezéséért. 21 7) Az egyik így hangzik: „Domine Jesu Christe, Fili Dei vivi, qui ex voiuntate Patris cooperante Spiritu Sancto per mortem tuam mundum vivificasti: libera me per hoc sacrosanctum Corpus et Sanguinem tuum ab omnibus iniquitatibus meis et universis malis et fac me tuis Semper inhaerere mandatis et a te nunquam separari permittas, qui cum eodem Deo Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas Deus in saecula saeculorum, amen", — a másiknak pedig ez a szövege: „Perceptio Corporis tui, Domine Jesu Christe quod ego indignus sumere praesumo, non mihi proveniat in judicium et condemnationem, sed pro tua pietate prosit mihi ad tutamentum mentis et corporis et ad medelam percipiendam, qui vivis et regnas cum Deo Patre in unitate Spiritus Sancti Deus per omnia saecula saeculorum, amen". 30. Ezután következik a pap communio-ja, szentség-vétele. Először letérdel és így szól: „Panem coelestem accipiam et nomen Domini invocabo", majd feláll, kezébe veszi mindkét ostyadarabot és háromszor imádkozza: „Domine, non sum dignus, ut intres sub tectum meum, sed tantum die verbo et sanabitur anima mea". 21 8) Közvetlenül a sumptio előtt pedig így szól: „Corpus Domini nostri Jesu Christi custodiat animam meam in vitám aeternam, amen" és hódolattal magához veszi a szent testet. Néhány pillanatnyi meditatio után kezébe veszi a kelyhet, miközben a CXVI. zsoltár 12. és 13. versét recitálja: „Quid retribuam Domino pro omnibus, quae retribuit mihi? Calicem salutaris accipiam et nomen Domini invocabo. Laudans invocabo Dominum et ab inimicis meis salvus ero", majd — miként előbb a patenával — most a kehellyel is megáldva magát: „San-guis Domini nostri Jesu Christi custodiat animam meam in vitám aeternam, amen", — magához veszi a szent vért. 21 9) A szentség élvezése után 21 7) A bűntudatnak, emberi méltatlanságnak hangsúlyozása kétségtelenül bibliai tartalmat visz ezekbe az imádságokba. A római misének tagadhatatlan érdeme éppen a középkorban a bünbánatnak és az oltári szentségnek kapcsolatba hozása, a kommunikánsok részére etikai követelmények előírása. — V. ö. Seeberg i. m. III : 92. és köv. o. — Lásd még Schubert: Die Geschichte der christlichen Kirche im Frühmittelalter, I : 679. és köv. 21 8) Máté evang. VIII : 8, — némi változtatással. 21 9) Ha voltak a misén a szentséggel élni kívánó hívek, ide illeszkedett be a laikusok communiója. A „Confiteor", „Misereatur" és ,,Indulgentiam" után (lásd a praeparatio ad missam megfelelő részeitl)
