Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 9. §. A liturgia keleti (görög) és nyugati (latin) típusai a középkorban
70 Hostiam sanctam, Hostiam immaculatam, panem sanctum vitae aeternae et calicem salutis perpetuae" ismét visszatér az ává/iVTjais-re emlékeztető kezdet után az áldozat felajánlására, amelyet pedig már a consecratio előtti imádságok is eléggé hangsúlyoztak. Az imádság további részeiben is az áldozat elfogadásáért könyörög a pap: ,,Supra quae propitio ac sereno vultu respicere digneris et accepta habere, sicuti accepta habere dignatus es munera pueri tui justi Abel et sacrificium patriarchae nostri Abrahae et quod tibi obtulit summus Sacerdos tuus Melchisedech, sanctum sacrificium, immaculatam hostiam", — végül az imádság harmadik, befejező tagozatában a mennyei és földi oltárnak már régebbről ismert kapcsolatát emeli ki nyomatékosan a római mise: „Supplices te rogamus, omnipotens Deus: jube haec perferri per manus sancti Angeli tui in sublime altare tuum, in conspectu divinae Majestatis tuae, ut quotquot ex hac altaris participatione sacrosanctum Filii tui Corpus et Sanguinem sumpserimus, omni benedictione coelesti et gratia repleamur, per eundem Christum, Dominum nostrum, amen. 21 1) 22. Most következik a commemoratio de profunctis. Az áldozó-pap az elhunyt hívekért imádkozik: „Mementó etiam Domine, famulorum famularumque tuarum ... et. .., qui nos praecesserunt cum signo fidei et dormiunt in somno pacis. Ipsis, Domine et omnibus in Christo quiescentibus locum refrigerii, lucis et pacis ut indulgeas, deprecamur, per eundem Christum, Dominum nostrum, amen". 23. Ezután jobbjával mellét veri a celebráns és bűnös, méltatlan voltának hangsúlyozásával önmaga és a mise-áldozatban résztvevők számára a szentek társaságában való részességet kér. Ez a tiszta keresztyén evangélikus lelkületből fakadt imádság — amely tizenöt szent vértanúnak a nevét is felsorolja — így hangzik: „Nobis quoque peccatoribus, famulis tuis de multitudine miserationum tuarum sperantibus, partém aliquam et societatem donare digneris cum tuis sanctis Apostolis et Martyribus: cum Joanne, Stephano, Matth ia. Barnaba, Ignatio, Alexandro, Marcellino, Petro, Felicitate, Perpetua, Agatha, Lucia, Agnete, Caecilia, Anastasia et omnibus Sanctis tuis, intra quorum non consortium, non aestimator meriti, sed veniae, quaesumas, largitor admitte, per Christum, Dominum nostrum". Erre következik a canon missae utolsó pontjaként a megelőzőhöz egészen közvetlenül kapcsolódó imádság, amelynek értelmét éppen nem könnyű 2 U) Bármennyire is centrális jelentőséget nyertek a római misében a szereztetési igék a consecratio következtében, — a sok áldozati imádság közé beszorítva, alig fejthetnek ki építő hatást a gyülekezetre.
