Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 9. §. A liturgia keleti (görög) és nyugati (latin) típusai a középkorban
69 nostrae, sed et cunctae familiae tuae, quaesumus Domine, ut placatus accipias: diesque nostros in tua pace disponas atque ab aeterna damnatione nos eripi et in electorum tuorum jubeas grege numerari, per Christum Dominum nostrum, amen". 20 8) 19. Ezután az áldozó-pap háromszor keresztel vei az úrvacsorai elemekre és így imádkozik: „Quam oblationem tu Deus, in omnibus, quaesumus, benedictam, adscriptam, ratam, rationabilem, acceptabilemque facere digneris, ut nobis Corpus et Sanguis fiat dilectissimi Filii tui, Domini nostri, Jesu Christi". 20 0) 20. Ehhez az ötödik imádsághoz kapcsolódnak relatív mondatban az oltári szentség szereztetési igéi, — még pedig a bibliai szöveg némi bővítésével: „Qui pridie quam pateretur, accepit panem in sanctas ac venerabiles manus suas et elevatis oculis in coelum ad Te, Deum, Patrem suum omnipotentem, tibi gratias ágens, benedixit, fregit, deditque discipulis suis, dicens: Accipite et manducate ex hoc omnes: Hoc est enim corpus meum. — Simili modo postquam coenatum est, accipiens et hunc praeclarum Calicem in sanctas ac venerabiles manus suas, item tibi gratias ágens, benedixit, deditque discipulis suis, dicens: Accipite et bibite ex eo omnes: Hic est enim calix sanguinis mei, novi et aeterni testamenti, mysterium fidei: qui pro vobis et pro multis effundetur in remissionem peccatorum. Haec quotiescunque feceritis, in mei memóriám facietis". 21 0) A „hoc est enim corpus meum"-nál, illetve a „hic est enim calix sanguinis mei"-nél történik meg az átlényegülés, a transsubstantiatio. 21. A verba testamenti után következő imádság: „Unde et memores Domine, nos servi tui, sed et plebs tua sancta, ejusdem Christi Filii tui Domini nostri tam beatae passionis nec non et ab inferis resurrectionis, sed et in coelos gloriosae ascensionis: offerimus praeclarae Majestati tuae de tuis donis ac datis Hostiam puram, 20 8) Ez az imádság a mise-kánon egyik legnehezebben értelmezhető része. V. ö. Brilioth i. m. 132. o. 2 0°) Ennek a „Quam oblationem" imádságnak — amely az áldozati imádságoknak ebben az özönében is figyelmet érdemel, mert tartalma még valóságos oblatióra enged következtetni — Serapion püspök liturgiája megfelelő imádságával való összehasonlítását lásd Brilioth i. m. 134—135. o. 21 0) A ,,hoc est corpus meum" elhangzása, vagyis az átlényegiilés megtörténte után rögtön térdre borul az áldozó-pap és imádja az ostyában jelenlevő Krisztust, majd felkel és a néphez fordulva felmutatja a szentséget (elevatio). A római misének ezt a legfőbb mozzanatát csengetyű-szó adja a templomi gyülekezet tudtára („Ürfelmutatás"), a nép térdre borul és így marad mindaddig, míg hasonló módon megtörténik a kehely elevatiója és imádása (adoratio) is. — Az elevatio és adoratio keleten a VIII., nyugaton pedig a XII. században már egészen általános.
