Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.

Életrajz - A munkamezőn

15

napjaira, —- kivált ha gyermekei is így lesznek közelebb hozzá, — városba s éppen a gyönyörű Budára megy pihenni. De ha az eddig elmondottakat íigye- lemmel kísérjük, Sántha nyugalombavonulásának vannak rejtett okai is. Ily okot e sorok írója a költőtől sohasem hallott, de a lőrinci hívek úgy érzik, hogy itt az ő körükben van a Lőrincről való távozásnak titka. Sántha tudvalevőleg sohasem politizált. Bár csendes szemlélője és tisztelője volt Deáknak és az ő iskolájának annál is inkább, mert Deák akkor állott hatása és munkája tetőpontján, mikor Sántha Budapesten iskoláit végezte, de az országos politikába soha nem avatkozott. Az 1910. évi választások idején azután a munkapárti jelölt támogatására Sárszentlőrincre érkezett Zsilinszky Mihály, akit a munkapárti jelölt mint fő-fő evangélikust éppen azért hozott le, hogy ezen a réven a nyakas lutheránus lőrinciekhez férkőzhessen. A lőrinci nép ugyanis szelíd, békéstermészetű volt mindig, de egyúttal hajthatatlan, liizes 48-as érzelmű is. Hagyomány volt a faluban, hogy Lőrinc fehér zászló alatt mindig egytől-egyig a 48-as jelölt számára adta szavazatát. A faluban jaj lett volna annak, aki más jelöltre mer szavazni.

Ebbe a légkörbe jött Zsilinszky, egyházunk tisztelt világi vezére barátjához és egyúttal az evang. gyülekezet lelkészéhez, Sántha Károlyhoz. A házigazda, Sántha Károly nem tagadhatta meg vendégének azt a kérését, hogy a kihirdetett gyűlésre elkísérje. Ekkor történt, hogy bár közönség egyáltalában nem gyülekezett a hirdetett munkapárti gyűlés színhelyére, de a kapuk mögül izgatottan figyelő kurucok a gyűlésre igyekvő képviselőjelöltet, lm még oly tekintélyes evangélikus kíséret védelme alá húzódott is, megzáptojásoz- ták. A gyűlés ezzel véget is ért. A lőrinci gyülekezet azon megingathatatlan meggyőződésben él, hogyha ez, a gyülekezet által sokszor megbánt, szinte megsiratott kínos jelenet közbe nem jön, költőpapja az ő