Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.
Költemények és énekek - Kisfalum, százszor is megáldlak
33 Fényes termekben vidám zene zendül S míg ott örömben merül el a szív, Lelkemben lágy, halk harmónia csendül: A harangszó, mely a templomba hív. Ülnek sorjában ifjak és a vének S száll az imádság, forr, buzog az ének. Való boldogsághoz, egyetlen út — S százszor megáldom ezt a kis falut! Itt áll a vár. Nézek merengve rája, S eszembe ötlik nagy Mátyás király. A „Szép Ilonka“ bús tragédiája És hírnevünk, mely félvilágra száll Igazságos! Tégedet emlegetve A falu népe felbuzdul nevedre. Hazáért él-hal, munkál és eped S százszor megáldom falu, népedet. Az ablakomban nyílnak a virágok, Mi szép ez a virágos Budapest! Majd kígyóinak a sok ezernyi lángok, Sűrű párával, ha leszáll az est. Jobb volt ott tépnem csak egy szál virágot. Néznem akácfáknál a holdvilágot, Hallgatnom a dalt a bokrok alatt Kis falum százszor is megáldalak! Menyasszonyként állsz hegykoszorúzottan Budapest, gyöngyöd: a Margitsziget, Fátyolod: fehéren omló habfodrokban A Duna, mely lábadnál elsiet. Gyönyörű vagy főváros, megcsodállak, De csak téged szeretlek, téged áldlak Szabad természet — lelkem ott mulat, S mind sírig áldom kedves falumat! 1911 szept. 3
