Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.

Költemények és énekek - Pályám fordulóján

34

Pályám fordulóján.

Huszonöt éve már, hogy pap vagyok,

S a magasságba mélyed a szemem;

Az ég visszfénye lelkemben ragyog És az igát gyönyörrel emelem.

Leomlom titkon szívemet kitárva.

És áldom azt a láthatlan kezet

Mely gyöngyöt hintett ösvényem porára,

A hitnek gyöngyét s áldva így vezet. ,

Midőn pályámra vágyva léptem én,

És gyermekálmom szép valóra vált,

Könny csörgött végig jó anyám szemén,

S anyám az égből engem most is áld.

A charizmának nem volt híjával,

Enyém az most is, több nem kell nekem; Anyám csókjával és a bibliával Mentem a néphez piinkösd ünnepen.

Pünkösd volt akkor, pünkösd reggele, Éreztem, hogy a lélek rám fuvallt; Lángbuzgalommal volt szívem tele És minden szót a Szentlélek sugallt. Pünkösdi szívvel és pünkösdi nyelven Hirdettem az Úr csoda dolgait,

S hogy pásztort s nyájat egyiránt emeljen, Betöltött minket egyiránt a bit.

Azóta tart pünkösdöm napja is Pünkösdi lélek szárnyán vitetem,

Majd pöröly az, majd balzsam és paizs,

S mindig az egyet, Krisztust hirdetem.

A Krisztust tudni: vágyam, hogy tanítsak, Vigasztalódom, s úgy vigasztalok;

S hogy vétket és bűnt gyökerestül irtsak, A bűnnek én minden nap meghalok.