Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.
Életrajz - A költő
21 egész énekeskönyvet lehetne összeállítani, amelyben megtalálható volna az egyházi év, az egyházi és lelki élet minden megnyilvánulására vonatkozó alkalmas ének. Noha nagy szolgálatot tett Sántha Károly exan- gélikus egyházának az által is, hogy ilyen nagyszámú énekkel ajándékozta meg, a fő jelentősége és fontossága Sántha költészetének nem költeményei számában és sokoldalúságában, hanem azok bensőségében rejlik. Már énekeinek száma figyelemre méltó, hiszen nélkülük a magyar evangélikus ének irodalomban egy új énekeskönyv talán meg sem jelenhetett volna, de korszakalkotóvá énekéinek tartalmával és belső értékével vált. Sántha énekeiben benne lüktet evangyéliomi egyházunk lelke, benne lüktet az evangyéliom főleg úgy, ahogy arról a szeretet tanítványa bizonyságot tett. írt ugyan néhány éneket kifejezetten szentírásbeli hely alapján, de egyéb énekeiben is, amelyek betű szerint nem szentírásbeli hely alapján készültek, a megfeszített és feltámadott Krisztust hirdeti úgy, ahogy az apostoli hitvallás és evangyéliomi egyházunk hiszi és vallja. Bár Sántha elsősorban jánosi szelíd lélekkel és lutheri bátor vallástétellel evangyéliomi egyházának énekelt, minden éneke olyan hangú és tartalmú, hogy azokat az evangyéliomból élő minden lélek magáénak érezheti, vallhatja, énekelheti. Ennek magyarázata az, hogy Sántha költészetének csak egy, de csudás mélységű és csudás sokoldalú forrása s táplálója van: az Ige. Sántha Károly énekköltészete a magyar protestáns énekirodalomnak új virágkorát teremtette meg. Sántha Károly énekköltészetének e csudálatos forrásából, amely mindig az Ige, következik költemé- nyeinek, elevensége, frissesége, kiapadhatatlansága. Nincs olyan ünnepünk s életünknek olyan alkalma, amelyen Sánthánk kedves éneke ne köszöntene ben-
