Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.
Életrajz - A költő
20 Sántha Károly költészetét jellemezve, ő maga úgy nyilatkozik: „Zengtem hazát, szerelmet, Istent, Szent eszményképem volt e három“ és tényleg költeményei e három csoportba sorakoznak. Hazafias költeményeit rendesen valami alkalomra vagy ünnepre írta. Költeményeit a nemesebb ízlésű olvasóközönség szinte áhítattal olvasta, az ifjúság pedig szívébe zárta és szavalataiban híven őrzi. De helyettünk beszéljenek a költő költeményei a füzet végén. Családi költészete körébe tartozó költeményeit részint édesanyjához, részint feleségéhez, részint leányaihoz írta. Az édesanyja emlékét megörökítő versek mélységben, hensőségben mintha Petőfi e nemben is utolérhetetlen költeményeit követnék. Bár Sántha Károly a lantos költészet minden terén alkotott maradandót, jelentősége mégis ének- költészetén alapszik. Mit csodáljunk jobban? azt a gazdag termékenységét-e a költő lelkének, amellyel annyi páratlan szépségű éneket írt, vagy azt a sokoldalúságát, amellyel az egyházi életnek s vele a lelki életnek szinte minden vonatkozását megénekelte? Termékenységére nézve jellemző, hogy a dunántúli éne- keskönyvbe Sántha Károlytól 105 eredeti és 69 átdolgozott ének van felvéve. így a neve alatt szereplő 179 énekkel a dunántúli énekeskönyvek csaknem “..-át Sántha írta. Pedig még a fel nem vett énekek között is akad szép számmal igazán értékes mű. Páratlan termékenységét akkor látjuk teljesen, ha meggondoljuk, hogy a dunántúli énekeskönyvben Sántha után a legtöbb énekkel szereplő énekköltőnk, Kiss János püspök csak 63 énekkel van képviselve. Érdekes adat, hogy a német énekirodalom egyik legnagyobb költője, Gerhardt Pál mindössze 109 éneket hagyott hátra. Termékenységét és egyúttal sokoldalúságát figyelembe véve, mondhatjuk, hogy Sántha énekeiből
