Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.

Életrajz - A költő

19 kiterjedésű, népes tolna-baranya-somogyi egyházme- gyének Sántha Károly háza szellemi és irodalmi köz­pontjává lett, noha a megye legszélén volt. Sok áldás fakadt ebből az egész egyházmegyére. Mint igehirdetőnek, Sántha Károlynak szava ki­hallatszott gyülekezetéiből és elhatott az egyházmegye minden részébe. Az egyházmegyének, az egyház­megye valamennyi gyülekezetének, bonyhádi tan­intézetének, ha valami ünnepe volt, az ünnepi szónok rendesen a költő Sántha Károly volt. Beszédei bővel­kedtek költői szépségekben és sugározták a szív mele­gét, egyúttal mindig és mindenkor a Krisztust és csak a Krisztust prédikálták, róla tettek tanúbizonyságot. Ügy gyülekezetében, mint az egyházmegye ünnepélyein nem akart hirdetni mást soha, csak a megfeszített és feltámadott Krisztust. Lelkipásztori, igehirdetői szolgálatát nemcsak a legnagyobb méltóságnak tartotta, hanem élete leg­drágább jutalmának is tekintette. Boldoggá tette ez a szolgálat. Ebbéli felfogását, lelkészi szolgálatáról való emelkedett véleményét saját maga fejezi ki leg­hívebben „Pályám fordulóján“ című költeményében, melyet 25 éves lelkészi jubileuma alkalmával írt. A költő. Sántha Károly mint lelkész elsősorban sárszent- lőrinci gyülekezetéé, azután egyházmegyéé volt, mint költő az egész nemzeté, mint énekköltő pedig egész magyar nyelven beszélő evangélikus egyházunké. Az énekköltőnek hatása túl terjed nemcsak egy­házmegyéje, egyházkerülete határain, amelyben éne­kei a hívek ajkán élnek, hanem túl terjed a csonka ország határain, túl terjed a tengereken s azok az ének meragadó erejével összekötő kapcsot alkotnak a világ minden részén szétszórt magyar nyelvű evan­gélikusok között. 2*

Next

/
Oldalképek
Tartalom