Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.

Életrajz - A lelkipásztor

18

oszlatni, magáéit bosszút nem állani, megbántóinak megbocsátani volt legnagyobb öröme.

Estefelé télen úgy, mint nyáron, útnak indult a lőrinciek papja a falu kettős akácfasora alatt. Ezek az esti séták voltak bevezetői lelkipásztori látogatásainak. Régi lőrinci szokás, hogy a házak előtt mindenhol kispadok vannak. Munkájuk után, de néha házimunka közben is, esti pihenőre, beszélgetésre, vasárnapi barátkozásra ide ülnek ki a hívek. Sétái alkalmával mindig tudta, hol kell megállnia, kikhez kell oda szegődnie. Mindig tudta, kivel beszélgethet el ott a kis pádon és kinél kell beljebb is kerülnie a házba és segíteni atyai tanácsokkal. Ezekre az útjaira verseinek füzeteivel, különféle lapokkal, Koszorú-, traktátusfüzetek példányaival indult el s búcsúzóul a beszélgetőknek mindig juttatott néhány példányt.

Pásztori gondozása azonban nemcsak gyülekezetbeli híveire terjedt ki, hanem gyülekezetén kívül a környék szépszámú evang. művelt osztályára is. Ennek a gondozásnak középpontjában a vendégszerető papiak állott, amely állandó találkozóhelyül szolgált reste, meg is találta a lőrinci paróchia útját. így összekötő kapocs s egyúttal az egyházhoz való kapocs volt a hívek számára Sántha Károly háza. Különösen Uzdról a Pesthy-család, köztük Pesthy Pál kerületi felügyelő édesatyja, Pesthy Mór, a Fördős- és Sas-családok voltak gyakori vendégei a lőrinci parókiának. Viszont a költő is szívesen és gyakran kereste fel az ő baráti hajlékaikat. Nyaranként pedig valóságos irodalmi és tudományos központ volt a lőrinci parókia, annak csendes „tanuló szobája“. Itt töltötte nyári szabadságát Lehr Albert családjával, gyakori vendégek voltak Budencz József, a Gömböc-, Kirchner-, Wágner-csa- ládok, több, már akkor is irodalmi nevű családtagjukkal. Valóságos irodalmi, tudományos megbeszélésekké hatalmasodtak a kedélyes baráti összejövetelek és növelték a ház tekintélyét. így történt, hogy a nagy-