Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.

Életrajz - A munkamezőn

13 rinci iskola növendéke volt Balassa János, a ha­sonló nevű lőrinci lelkész fia, a világhírű orvospro fesszor, akinek kiválóságát szobor hirdeti a budapesti tudományegyetem orvosi klinikáján. Ugyancsak in­nen indult útra Zsivora György közigazgatási bíró, a kiváló emberbarát, aki irodalmi, tudományos és em- berbaráti célokra több százezer pengő értéket aján­dékozott. De a lőrinci iskolának hatása nemcsak kifelé, érvényesült, hanem a gyülekezet tagjaira nézve is ál­dásos volt. Ennek az iskolának köszönhető, hogy a gyülekezet tagjai sorából egész rajok indultak tudományos pályákra, szereztek megbecsülést a gyü­lekezet nevének, az itthonmaradottak közül pedig szinte minden módosabb fiú elvégezte a négy gim­náziumi osztályt. 1870-ben, amikor az idők már na­gyot változtak s az iskolát Lőrincen az elnéptelenedés fenyegette, az egyházmegye vezetősége Bonyhádra helyezte át, ahol a lőrinci Gyalog István vezetése alatt a mai jónevű főgimnáziummá, majd reálgimnáziummá fejlődött. Sántha Károly Lőrincre jövetelekor az algimná­zium már nem volt Sárszentlőrincen, de hatása, az általa támasztott fejlődés, műveltség megmaradt nem­csak Sántha Károly idejében, hanem a mi napjainkig is. A gyülekezetnek fent közölt megkapó fejlődése, története, iskolája mind hozzájárult ahhoz, hogy Sántha Károly számára igazi otthonná, „kis falum“-má váljék. A gyülekezet a maga, mintegy 2000 leikével elég erős volt ahhoz, hogy papja számára gondtalan megélhetést biztosítson, de nem volt annyira nagy, hogy gyülekezeti szolgálata a költői foglalkozásban akadályozta volna. Hangulatos, érett gerezdet termő lankák alján, aranykalást ringató, dúsan fizető földek ölén a Sió-parton, virághímes rétek szélén, madárdaltól hangos gyümölcsösben volt Sántha Ká-

Next

/
Oldalképek
Tartalom