Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.
Életrajz - A munkamezőn
12 nántúl szerte nagy vonzóereje volt a lőrinci biztos menedéknek. Jöttek is az evangélikus Győr, Moson, Sopron, Vas, Veszprém megyékből egymásután. Szenicei Bárány György életében 200—1000 főre rúghatott a község lakóinak száma. A község fejlődése rohamos volt. Még egyszer megjelent ugyan a pécsi püspök sereggel Lőrincen templomfoglalásra és lelkészűzésre, de a felháborodott nép elől, — mely papját a Sárrét nádasában a templomkulcscsal együtt elrejtette, —• tanácsosabbnak látta a visszavonulást. Lőrincen egymást követték a kiváló papok Szenicei Bárány után. Perlaky Gábor a későbbi püspök, Nagy István püspök, Balassa János mind fényes nevek evangélikus lelkészi karunk történetében. Nagy István lelkészkedése idején a gyülekezet 1775-ben az eddigi sártemplom helyett a máig is meglevő 1400 ülőhellyel bíró szép templomot építette. Ugyanekkor a keresztelések száma évente már 130—150 között váltakozik. A sárszentlőrinci gyülekezet, rohamos fejlődésénél, híveinek jó módjánál, valamint papjainak kiválóságánál fogva ekkor már a tolna—baranya—somogyi egyházmegye legkiválóbb gyülekezetévé lett. Ez magyarázza meg, hogy amikor az egyházmegye vezetősége a németnyelvű gyülekezetek magyarérzelmű tanítókkal való ellátására iskolát akart építeni, a választás Sárszentlőrinre esett. Az iskola 1806-ban egy tanárral meg is nyílt. Mindössze 64 esztendeig működött Sárszentlőrincen, de ez a 64 esztendő elég volt arra, hogy a sárszentlőrinci gyülekezet nevét beírja a magyar műveltség történetébe. Ez alatt az idő alatt kiváló tanárok vezetése alatt egész sereg országos hírű s pár világhírű növendéke volt a lőrinci algimnáziumnak. Két évig a lőrinci iskolában tanult Petőfi Sándor, akinek lakóhelyét és iskoláját márványtáblával jelölte meg a Petőfi Társaság. A lő
