Wiczián Dezső: Luther előadói munkássága (Budapest, 1930)
II. LUTHER ELŐADÁSAIVAL KAPCSOLATOS PRO-BLÉMÁK - 3. A héberekhez írt levélről tartott előadás jelentősége.
ugyanis az, hogy az ember Isten kegyelmével szemben a saját gondolataiban, cselekedeteiben, igazságosságában bízik, amivel megakadályozza saját magában Isten munkáját, vagyis ellene szegül Isten munkájának. Röviden kifejezve ez Luther bűnfogalmában a concupiscentia tulajdonáépeni értelme: nem annyira az érzéki vágy, hanem inkább az önzés, önigazságosságra való törekvés: az amor sui et suae iustitiae, amellyel a bűn tőrbe ejti az embert, 318 Ennélfogva minden emberi gondolat, jócselekedet, erény — filozofusoké, jogászoké és theologusoké egyaránt — a kegyelmen kívül bűn. 3 1" A hit erkölcsi jelentőségének azonban pozitív oldala is van. A hit ugyanis nem merül ki a passzivitásban, nem is csupán nyugvó habitus vagy quieta qualitas (HR 272, 19), hanem élő és ható erő, mert hiszen Isten maga, illetve Krisztus munkálkodik általa mibennünk s így a hitből önként fakad minden jócselekedet. 32 0 A hitnek erkölcsi hatóereje ennél fogva olyan nagy, hogy ahol hit van, ott a bűn sem lehet bűn. 32 1 Luther tehát már itt minden félreértést kizáró módon kiküszöböli a sola fide elvében esetleg meglevő erkölcsi kvietizmus veszélyét. Ez a veszély csak akkor foroghat fenn, ha a hitet pusztán ismeretnek értelmezik. Jakab levele is tulajdonképen a hitnek ilyen egyoldalú felfogásán alapuló félreértések ellen küzd. Ezzel kapcsolatban meg kell még emlékeznünk az üdvbizonyosság kérdéséről. Holl F icke r-rel és Loofs-szal szemben, akik szerint Luther első előadásaiban még nem jutott el határozott üdvbizonyossághoz, azt hangsúlyozza, hogy Luther különbséget tett üdvbizonyosság és kiválasztottsági (predesztináltsági) bizonyosság között. 32 2 Az előbbit máielső előadásaiban is hangoztatta, még pedig helyesen értelmezve mint a megigazulás tökéletességre jutásának bizonyosságát (Vollendungsgewissheit i. m. 153. I.), míg a személyes (egyéni) kiválasztottság bizonyosságát elérhetetlennek tartotta. Hollnak ezt a felfogását látja igazolva Hirsch (Rückert) és Vogclsang a héberekhez írt levélről tartott előadás egyik helyén, amely hasonló Luther 1522 végén Spalatinhoz intézett levelének azzal a részével, amelyet Holl állítása igazolására főérvként idéz. 82 8 Luther itt ugyan nem
