Wiczián Dezső: Luther előadói munkássága (Budapest, 1930)
II. LUTHER ELŐADÁSAIVAL KAPCSOLATOS PRO-BLÉMÁK - 3. A héberekhez írt levélről tartott előadás jelentősége.
suis), aki az ördögöt is a maga szolgálatára kényszeríti s a halál által is életet teremt és ilyen módon az „idegen munkával" is a saját munkáját teszi teljessé. Az ördögnek s halálnak ugyanis Krisztuson nem volt hatalma s így Krisztus éppen a halálában győzte le a halált és ördögöt; feltámadása által Krisztus elnyelte a halált, mely őt akarta elnyelni. 27 8 Ebben tehát Istennek csodálatos üdvakarata nyilvánul meg, aki az emberi észnek ellentmondó módon működik: a halálon keresztül visz az életre és megaláz, hogy felmagasztaljon. Ezért a kereszt voltaképen egyszerre Isten haragjának és könyörülő kegyelmének a megnyilvánulása. 27 9 Luther nem győzi a kereszt és az isteni kegyelem paradox voltát eléggé hangsúlyozni. Krisztus szenvedésének és halálának tehát Luther szerint is mindenekelőtt objektív, azaz engesztelő jelentősége van. Mindazáltal Luther egész theologiai gondolkodása a héberekhez írt levélről tartott előadásában is annyira lelkipásztori jellegű, hogy őt sokkal nagyobb mértékben érdekli Krisztus munkájának a jelentősége az ember szempontjából. 28 0 Krisztus a halált legyőzte ugyan, de nem abban az értelemben, hogy a halál ténye megszűnt volna s nekünk most már nem kellene meghalnunk, hanem megszüntette számunkra a haláltól való félelem rettentéseit; sőt mivel a halál Krisztus által a bűnnek a halála lett, ezért nemcsak annak félelmetességét vette el, hanem egyenesen kívánatossá tette azt. Amennyiben viszont a halálban mégis az ördög müvét látja, annyiban Luther szerint Krisztus egyúttal megvetendővé is tette a halált. 28 1 Mellőzzük ennek a — Lutherra oly jellemző gondolatnak teljes kifejtését, csupán a jelen összefüggésben való jelentőségét emeljük ki. Krisztus helyettesítése vagy elégtétele nem azt jelenti Luther szerint, hogy Krisztus megtette azt, amit nekünk kellett volna tennünk s ezzel feleslegessé tette azt számunkra —, hanem ellenkezőleg: Krisztus lehetővé tette számunkra, hogy mi is megtegyük azt, amit ő tett: tudniillik a szenvedésen és halálon keresztül jussunk el a megigazulásra. Krisztus helyettesítése tehát nem exkluzív, nem kívülünk s nélkülünk tett eleget Isten igazságossága követelményeinek —, hanem inkluzív: min-
